Detroit helyzete mára ellehetetlenült



Való igaz, hogy a csődvédelem tényleges kimondására július második felében került sor, azonban a város nem egyik napról a másikra jutott fizetésképtelen helyzetbe. Michigan állam már 2011 vége óta fokozott figyelmet fordított a városra, 2012-ben megpróbálkoztak rendezni a helyzetet, azonban mivel ez nem érte el a várt eredményeket, 2013. márciusban kihirdették a pénzügyi szükségállapotot az egykor az autóipar fellegváraként emlegetett városban. A Detroit élére kinevezett Kevyn Orr válságmenedzser egy rendkívüli programcsomaggal állt elő, azonban a drákói szigort (például a nem fedezett kötvényesek óriási veszteségét és a nyugdíjcsökkentést) nem tudták a különböző érdekcsoportok elfogadni, ezért hivatalosan is csődbe jutott a város.



A szebb napokat is megélt város több ok miatt jutott erre a sorsra, a legfőbb probléma az volt, hogy a város lakossága drámaian visszaesett. Hivatalos források szerint a város lakossága 1950-ben még 1,8 millió felett volt, mindez 61%-os csökkenés után 2010-re 713 ezerre esett (az utóbbi két évben további 30 ezerrel csökkent a lakosság létszáma). Az elsősorban autógyártásra szakosodott város az 1950-es éveket követően már nem tudta a vonzerejét fenntartani, az egyre növekvő piaci verseny, a fokozatos automatizálás és a romló piaci pozíciók oda vezettek, hogy az elvándorlás folyamatossá vált. Világos, hogy a csökkenő lakossági szám mellett a város költségvetési helyzete is egyre rosszabb lett, amit súlyosbított a válság kirobbanása is. A munkanélküliség a városban 2000 áprilisában 6%-on állt, 2009 júliusában mindez 27,8%-ra szökött fel és még 2013 áprilisában is 16%-on állt a munkanélküliség.









A csökkenő lakosság, a munkaerőpiac szűkülése és a gazdasági aktivitás visszaesése természetes módon az ingatlanpiacot is érintette, a város egyik fő bevételének számító ingatlanadó-bevételek egyre csökkentek. Mivel a városnak magasak voltak a fix költségei és a bevételeit nem tudta ehhez igazítani, folyamatosan deficites volt a költségvetése. A meg-megújuló politikai csatározások és az erős szakszervezetek miatt sem tudott ebből az ördögi körből kikeveredni a város, mert az égetően szükséges kiadás lefaragásra, például bérek és nyugdíjígérvények csökkentésre nem kerülhetett sor.



Következésképpen a város komoly adósságba verte magát az utóbbi években, a friss adatok szerint a város teljes adósságállománya (a nem értékpapírosított adósságot is beleszámítva) 18 milliárd dollár, amelyből egy tekintélyes részt tesz ki a nagy állami ellátórendszerek (nyugdíj, egészségügy) deficitje (meglévő eszközök és a várható kötelezettségek különbsége). A város válságmenedzsere és a megbízásából készített felülvizsgálat szerint a 18 milliárd dollárból 5,7 milliárd dollár köthető az idősek számára nyújtott egészségbiztosítás hiányához, míg 3,5 milliárd dollár az állami nyugdíjrendszer hiányához. Bár utóbbi értéket több szakértő is kétségbe vonja, kétségtelen, hogy súlyosan deficites a két fő állami nyugdíjalap, vagyis a várható kiadásokhoz képest a meglévő eszközök értéke nagyon alacsony.









Az állami nyugdíjrendszer összeomlott



A város nyugdíjrendszere körül kialakult helyzet világosan rávilágít a felosztó-kirovó rendszerbe épített problémára, mégpedig arra, hogy az éppen aktuális befizetők pénzéből fizetik ki a nyugdíjasok járandóságát. Amíg megfelelő a foglalkoztatottak aránya a nyugdíjasokéhoz képest, van elég befizetés és a nyugdíjalapok hozamai is jók, addig a rendszer tökéletesen működik, azonban ha ez a kényes egyensúly megbomlik, akkor a helyzet gyorsan el tud romlani. Detoit esetében nemcsak a társadalom öregedése, hanem a magas elvándorlás, a növekvő munkanélküliség és a válság miatti tőkepiaci esés is hozzájárult a rendszer egyensúlyának gyors megbomlásához.




A város két fő nyugdíjalapot tartott fent, amelyben összesen több mint 5 milliárd dollár van, az egyiket kifejezetten a tűzoltók és rendőrök számára (PFRS), míg egy másikat (DGRS) a többi állami alkalmazott számára. A válságmenedzser májusi jelentése szerint az utóbbi években alapjaiban változott meg a helyzet az állami nyugdíjalapoknál, míg 2004-ben körülbelül ugyanannyi aktív befizető volt az egyik alapnál, mint nyugdíjas, addig 2011-re a nyugdíjasok aránya már 61%-ra emelkedett. A rendőrök és tűzoltók alapjánál viszont még rosszabb volt a helyzet, kétszer annyian vannak már most a nyugdíjasok, mint a befizetők. Ehhez társult az a tényező is, hogy az állami alapok meglehetősen kockázatos portfóliót állítottak össze, többek között magas részvényarányt és ingatlanpiaci kitettséget tartottak fönt, ami megbosszulta magát a válság kitörésével. Vagyonkezelői hibák is történtek, az alapok 2008-2010 között 500 millió dollárt buktak a rosszul kiválasztott ingatlan és hedge fund befektetéseiken.












Mivel a rendszer már a válság előtt is egyensúlytalansággal küszködött, a nyugdíjalapok fenntartójának, a városnak folyamatosan pénzt kellett belepumpálnia a nyugdíjalapokba. A város azonban e nélkül is komoly hiánnyal küszködött, ezért több esetben is kötvénykibocsátással (nyugdíj kötelezettség kötvényekkel) próbálta a finanszírozási nehézségeket enyhíteni. Két kötvénykibocsátásra is sor került 2004-ben és 2005-ben, amelynek hatására a befektetőktől összességében 1,5 milliárd dollárt tudott a város bevonni. Ezzel ideig-óráig sikerült stabilizálni az alapokat, viszont a segítség tiszavirág-életűnek bizonyult. Így nem volt mit tenni, a várható többletkiadások fedezésére újabb papírokat kellett kibocsátani.



A válságmenedzser szerint a nyugdíjalapok korábbi beszámolóiban rossz számításokat alkalmaztak, ilyen módon a nyugdíjalapok helyzetét a valóságosnál jobbnak mutatták be. 2011 közepén például a két nyugdíjalapnál a várható kötelezettségekhez viszonyított eszközök aránya 82% és 100% volt, míg az új kalkulációk szerint ezek értéke 50% alatt van valójában. A várható befizetéseket, az eszközök értékét és azok várható hozamait felülbecsülték (7-8% volt az elvárt hozam évente), amit azért is tehettek meg, mert a portfólióban sok olyan eszköz volt, amelyek beértékelése nehézkes. Ezt meghaladóan a várható kötelezettségeket is alulbecsülték, ami alapul szolgált ahhoz, hogy a 2011-ben közölt 650 millió dolláros hiányhoz képest az új adatok már 3,5 milliárd dolláros hiányról szóljanak.



Mi lehet a megoldás?



A legnagyobb kérdés, hogy a fizetésképtelen Detroit mihez tud kezdeni a csődvédelem alatt, többek között a korábbi években fenntarthatatlanná vált nyugdíjalapjait miként tudja megmenteni. Az állam már most sem tudja támogatni a nyugdíjalapot, pedig az alacsony munkavállalói befizetések és a kedvezőtlen hozamok miatt csak ebben a költségvetési évben 100 millió dollárt kellett volna a rendszerbe pumpálnia. A válságmenedzser olyan megoldást javasolt korábban, ami elfogadhatatlan volt a már nyugdíjban lévők és a várhatóan nyugdíjba kerülők számára, hiszen a járandóságukat vágta volna erőteljesen vissza.



Mivel a város pénzé tehető eszközeit nehéz felmérni, nagy valószínűséggel elkerülhetetlen a külső segítség, különösen igaz ez a társadalombiztosításra, azon belül is a nyugdíjrendszerre. Detroit legnagyobb szerencséje a szerencsétlenségben, hogy Michigan államban külön alkotmányos védelmet élveznek a nyugdíjellátások, mindezek alapján nem elfogadható, hogy a nyugdíjjogosultságokhoz hozzányúljanak és azokat előnytelenül megváltoztassák. Igenám, csakhogy a csődeljárás szövetségi szintre került, ahol minden államra vonatkozóan egységes szabályozás van érvényben, a nyugdíjak pedig teljesen más elbírálás alá esnek. A kielégítési rangsorban a nyugdíjalapok csak jóval hátrébb kerülnek, hiszen azok a csődtörvény szerint fedezetlen kötelezettségnek tekintendők, ráadásul ezen a szinten más hitelezőkkel is meg kellene küzdeni, a pénzükre ugyanis sokan várnak.



A Reuters által megkérdezett szakértők szerint még nem volt hasonló esetre példa, éppen azért érdemes lenne szinte azonnal a Legfelsőbb Bírósághoz fordulni, és iránymutatást kérni, hogy pontosan melyik jogszabály az irányadó, a szövetségi vagy az állami, mivel a végkifejlet szempontjából ez óriási kérdés. A szakértők azonban azt is hozzátették, hogy még ha kedvezően is döntene a Legfelsőbb Bíróság, akkor sem érezhetné magát mindenki biztonságban. A nyugdíjasok és a nyugdíjhoz közel állók számára a nyugellátás garantált lenne, viszont a fiatalabb munkavállalók esetében így sem maradna más lehetőség, mint a nyugdíjígéretek visszavágása.



Mindent egybevéve nincs lefutva semmi, Amerikában feszült figyelemmel várják a végkifejletet, hiszen az országban nagyon sok állami nyugdíjalap működik, amelyek hasonló nehézséggel találhatják szembe magukat. Szakértők szerint azoknál az alapoknál minden rendben, amelyek fedezettsége a 80%-ot meghaladja. A probléma csak az, hogy nagyon érzékenyek a számítások a befektetéseken elérhető hozamokra, és még mindig nagyon sokan 7-8%-os értékekkel számolnak előre, miközben sokkal életszerűbb lenne a mostani környezetben 4-5%-kal számolni. Ez még önmagában viszont nem elegendő, szükség van arra is, hogy a nyugdíjalapokba befizetők és a már nyugdíjasok között az arány ne boruljon fel.






portfolio.hu