„A hónap vége felé már meg kell fejni a macit” – válaszolja Kurucz Katalin gondozónő, aki 32 éve, a megnyitása óta dolgozik ebben a bölcsődében. A kérdés az volt, hogyan jön ki a fizetéséből, az értetlen arckifejezés láttán pedig hamar kiderül a magyarázat: a maci egy rendszeresített persely, amibe a fizetést követő időszakban minden aprót bedobál, majd a hó vége felé közeledve jön a „fejés”.



A legfrissebb KSH-adatok alapján a bölcsődei dolgozók 80 százaléka – Katalinhoz hasonlóan, 20-25 év munka után – havi nettó 100 ezer forintnál kevesebb fizetést visz haza. Holott például a pesti Baross utcai bölcsődében az összes gondozónőnek érettségire épülő felsőfokú szakképzettsége van, többen pedig főiskolát végeztek. A szociális ágazatban pedig – amelyhez a bölcsődei nevelőkön kívül az idősgondozók, családsegítők, gyermekjóléti intézményekben, fogyatékos- és hajléktalanellátásban, szociális, illetve a bentlakásos otthonokban dolgozók is tartoznak – az átlagkereset: havi nettó 71 ezer forint.



A bölcsődei gondozók ezért – a szociális területen dolgozók ágazati megmozdulása mellett – nyílt levelet írtak Balog Zoltán emberierőforrás-miniszternek a bérproblémák megoldását kérve. Egyelőre a minisztérium nem válaszolt a kezdeményezésükre.



"Csak annyit, hogy ne fakadjak sírva"



„Nettó 90 ezret keresek, még ötezer forint félretett pénzem sincs. Igaz, most már könnyebb, mert kirepült a gyerek” – meséli Kurucz, akinek ennek ellenére az a terve, hogy a nyugdíjig hátralévő 15 évben is a kicsikre fog vigyázni, soha nem váltana hivatást. „Régi motoros vagyok, maradok. Különben is, a gyerekek közt sokkal lassabban öregszik az ember.”




„Adjuk egymásnak a tanácsokat, mit hol lehet olcsóbban megvenni, de lehetetlen ennyi pénzből kijönni. Még a duplája sem lenne sok, de legalább adna egy kis biztonságot fizetéstől fizetésig. Csak annyira, hogy ne fakadjak sírva, ha a gyerek tandíjcsekkjét egy hónappal előbb küldik meg, mint ahogy beterveztem” – fakad ki Lente Annamária, akinek az öléből le nem mászna egy kisfiú, mert ő „nagyon bújós”.



Annamari elvált, egyedül neveli két iskolás gyerekét, rokonoknál laknak, de még így sem elég hármójuknak a 90 ezer forintos bölcsődei fizetése, ezért munka mellett takarítani jár. „Bennem annyi szakmai lelkesedés volt korábban”: a munka mellett nemrég végezte el a főiskolai gyermeknevelői szakot, a diplomáját viszont még nem kapta meg, mert a kötelező nyelvvizsga még hiányzik – pénz és idő híján nem könnyű nyelvet tanulni. Szinte rávágja a választ a kérdésre, hogy váltana-e: több pénzért azonnal, mert a jelenlegi helyzet a szakmában „nevetséges”.



Lucza Ibolya viszont pont ebbe az irányba váltott: 12 éve állt be bölcsődei gondozónak, mikor özvegyen maradt. Mint mondja, máshogy nem tudta volna hova tenni a gyereket, olyan állás kellett, ahol az esték, hétvégék legalább szabadok. Azóta már a legkisebb is elsőéves joghallgató, de csak úgy boldogul, ha kiegészítésképpen is gyerekfelügyeletet vállal. „Régen az egészségügyhöz tartoztunk, onnan átkerültünk a szociális területre, de mintha a kettő között rekedtünk volna.”




Ugyanezt mondja Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke is. „A jelenlegi kormány két ágazatot preferál: az oktatást és az egészségügyet. Az ott dolgozókkal foglalkoznak, legalább meghirdették a pedagógus-életpályamodellt (ami egyébként az eredeti ígéretekhez képest meglehetősen szegényes – a szerk.), és akkor is elindult valami, amikor berakták az orvosok a felmondólevelüket a borítékba. A szociális ágazatban dolgozók el lettek felejtve" – mondta a hvg.hu-nak a szakszervezeti elnök. Szerinte a tanárok és orvosok talán „hangosabbak”, pedig ők is mindent megtettek, hogy felhívják a figyelmet a bölcsődében dolgozók bérproblémáira.



Inkább a hipermarket



Két éve kitalálták a képviselőcsere programot: három parlamenti politikus beállt melléjük dolgozni a bölcsődébe. "Látták, elismerték, milyen megterhelést jelent fizikálisan és pszichésen is, a média is foglalkozott vele, mégsem kaptunk egy forinttal sem többet." A szakszervezeti vezető szerint hiába leveleznek a minisztériumokkal, készítenek felméréseket arról, hogy a bölcsődei szakdolgozók fizetéséből nem lehet megélni. A szaktárcánál a helyettes államtitkárig jutottak el. A minisztériumtól azt a választ kapták, hogy az ország rossz helyzetben van, nincs pénz a béremelésünkre. "Egyszerűen érezzük, hogy a kollégák minden tűréshatáron túl vannak” – mondta.




Szerinte ma csak az megy bölcsődébe dolgozni, aki nagyon elhivatott. Rengeteg a pályaelhagyó, aki teheti, átképzi magát a valamivel jobban kereső óvodapedagógusnak, de sokan teljesen más területen helyezkednek el, például eladónak mennek bevásárlóközpontokba. Ennyit ott is megkeresnek, miközben nincs rajtuk ekkora felelősség. Aki pedig nyelvet is beszél, és megteheti, inkább elmegy külföldre gyerekekre vigyázni” – mondta a szakszervezet vezetője.



Hajduk Anikó is tovább képezte magát a Nyugat-Magyarországi Egyetem csecsemő- és kisgyermek-nevelői szakán, júniusban kapta meg a diplomáját. A magasabb végzettség – 28 év bölcsődei pályafutás után – ezentúl nagyjából havi 25 ezer forint pluszpénzt fog jelenteni. „Tanulmányi szerződéssel tanultam, de így is nagyjából három év lesz, mire visszajön az az összeg, amit a tandíjra, utazásra, egyéb iskolai kiadásokra költöttem.”



„Van egy olyan mondásunk, hogy aki bölcsődében szeretne dolgozni, az menjen jól férjhez” – meséli Hajduk. A VIII. kerületi Baross utcai bölcsődében a többség vagyonos férj híján legfeljebb a már említett különmunkákból boldogul, de többen el is adósodtak, mert nem megy személyi kölcsönök nélkül. „Pedig itt kapják az alapokat a gyerekek, most már nem is a gondozás a lényeg, hanem a nevelés került előtérbe" – mondta a hvg.hu-nak Rodauné Pup Emília vezetőhelyettes. A Baross utcába járó több mint hetven gyerek közül ráadásul sok a hátrányos helyzetű, húsz hónapostól 3 éves korig látják el őket, sokan se járni, se beszélni nem tudnak, mikor odakerülnek.



39 év után, 100 ezer alatt



Bármelyik bölcsődét kerestük is meg, minden szakgondozó ugyanazt mondta: szereti a munkáját, „de”. „Nettó 95 ezer forintot keresek a délutáni pótlékkal együtt, miközben jövőre lesz 40 éve, hogy bölcsődében dolgozok. A kormány azt mondja magáról, hogy családbarát, meg hogy az anyukák szüljenek minél több gyereket, de akkor miért hagyják, hogy így kínlódjunk? Nem értem, miért csak a tanárok kapnak béremelést, az ő munkájuk is fontos, de a 0-3 éves korú kisgyermekek nevelése, gondozása a legfontosabb, mert a kicsik itt kapják az alapokat” – mondja a Rózsaliget Bölcsődében dolgozó Joóné Keczán Ibolya, hozzátéve, hogy a gyerekek nem érezhetik, hogy nevelőiknek napi probléma a pénztelenség.




Joóné szerint a dolgozók közt feszültséget okoz, hogy a minimálbér és a szakmunkás-bérminimum szintjére felhúzott fizetések miatt lényegében ugyanannyit keres egy pályakezdő kisgyermeknevelő, mint aki évtizedek óta ezt a munkát végzi. A szociális ágazatban dolgozók keresetét ugyanis 2008 óta a válságra hivatkozva befagyasztották. Mivel másképpen kevesebb lenne, ki kell egészíteni a minimálbérre, illetve az úgynevezett szakmunkás-bérminimumra, viszont ez eredményezi azt, hogy egy pályakezdő ugyanannyit keres, mint aki évtizedek óta dolgozik a pályán, és szinte egyáltalán nincs különbség a bérek közt a képzettség alapján sem.



A hvg.hu-nak nyilatkozó bölcsődei gondozónők szerint amióta üdülési csekket sem kapnak, nyaralni sem mennek. Mint egyikük megjegyezte, az idei vakáció az volt, hogy a bizonyítványért a gyerek kapott egy 1 napos strandbelépőt. A kérdésre, hogy mi volt az utolsó, luxusnak számító kiadásuk, egyikük a továbbképzésre fordított tandíjat mondta, míg kolléganője némi fejtörés után csak a szemüveget tudta megnevezni, amit két éve csináltatott. „A lányom sokat jár be, imádja a kicsiket, és gyakran mondogatja, hogy egyszer ő is bölcsődében szeretne dolgozni. Azonnal rá akartam vágni: szó sem lehet róla.”





hvg.hu