A tranzakciós illeték, a 144 milliárdos éves bankadó és az ősszel befizetendő 75 milliárd forintos egyszeri különadó után már csak az hiányzik a magyar bankoknak, hogy egy újabb kötelező devizahitel-követeléselengedést (hair-cut) varrjanak a nyakukba. Ez 2011 szeptembere és 2012 februárja között több mint 260 milliárd forintos veszteséget okozott nekik, deviza jelzáloghiteleik közel 24%-át eltüntette, emellett jelentősen gyengítette a forintot is.







Sokan most egy újabb hasonló mentőcsomag veszélyére hívják fel a figyelmet. Az origo értesülése szerint szóba került például a hitelfelvétel óta bekövetkezett árfolyam-emelkedés megosztása vagy akár teljes elengedése is a lehetséges megoldások között. Ezen olvasat szerint Navracsics lényegében arról beszélt, hogy "nem róható fel az ügyfélnek, ha rajta kívül álló ok - az árfolyam elszaladása - miatt válik képtelenné tartozása fizetésére", vagyis lehetővé tennék a devizahitelek kedvező árfolyamon való (vég)törlesztését.







Navracsics keddi és Varga Mihály szerdai szavai alapján még a kormány sem tudja pontosan, milyen megoldást választ a devizahiteleseken "kívül álló" okok enyhítésére. Az árfolyamréssel kapcsolatos beavatkozás radikálisabb alternatívájaként piaci szereplők is reálisnak tartják, hogy a végtörlesztéshez hasonló egyfajta tartozás-elengedésre gondolhat a kormány. Az alábbi táblázatban bemutatjuk, mekkora veszteséggel járna ez a bankszektor, illetve az OTP számára, amennyiben a deviza jelálzoghiteleseik 100%-a részt venne benne.







Hogy a piacon is komolyan veszik ezt az olvasatot, azt a Citigroup ma közzétett egyik kommentárja is mutatja. Ebben a bank elemzője úgy véli, hogy a legrosszabb forgatókönyvben kikényszeríti a kormány, hogy kedvező árfolyamon forinthitelre váltsák a lakossági devizahiteleket. A frankhitelek 180 forinton történő forintosítása például 24%-os követelésleírást jelentene, ami (ha nem javítaná az ügyfelek fizetőképességét) az OTP számára 210 milliárd forintos veszteséget hozna, így elvinné a legnagyobb magyar bank 2014-re várható profitjának 87%-át. Amennyiben helyreállítaná a program az ügyfelek fizetőképességét és lehetővé tenné céltartalékok felszabadítását, 66 milliárd forint lenne a negatív hatás, ami a 2014-es eredménybecslés 27%-a. Kevésbé rossz forgatókönyveket is elképzelhetőnek tart az elemző, a részletek hiányában pedig továbbra is vételre ajánlja az OTP papírjait.







Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerdán délután annyival pontosította a találgatásokat, hogy a Magyar Bankszövetséggel a devizaalapú jelzáloghitelek sorsáról tárgyalnak. A tárgyalás ténye pozitívum, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a fenti számításainkban szereplő bármifajta követelésleírás komoly bizalomvesztést és veszteséget okozna a bankszektornak így is, úgy is. A bankok tőkéje a veszteség mértékével csökkenne, részben a türelmüket egyre inkább elvesztő anyabankok újabb bevonását, részben pedig a magyarországi hitelezés újabb jelentős visszafogását és piaci bizalomvesztést vonva maga után.







Mások Navracsics azon mondatára hívták fel a figyelmünket, mely szerint a devizahitelszerződésekbe való beavatkozás "akkor fordulhat elő, ha valamilyen szerződéskötéskor fennállt körülmény előre nem látható módon alapvetően megváltozik, és nem róható fel ebből adódóan a félnek, hogy lehetetlenné válik a teljesítés." Ez a mondat arra utalhat, hogy nem a teljes lakossági deviza-jelzáloghitelállomány esetére, hanem csak annak nem fizető részére vonatkozóan tervez lépéseket tenni a kormány. Ezek aránya egyébként március végén 20,3% volt a bankszektorban az MNB adatai szerint.







Szemmel láthatóan sem a tavalyi forintosítás, sem pedig a Nemzeti Eszközkezelő működése nem hozott megoldást esetükben. Ma még korai megmondani, mivel pótolná ezt a hiányosságot a kormány, ezért a fentihez hasonlóan ismét bizonyos követelésleírási arányokkal kalkulálunk. Az OTP esetében nem elérhető a deviza jelzáloghitelek NPL-rátája (a jelzáloghiteleké 19,2%), így itt is a 20,3%-kal számoltunk. Ez a kevésbé széles körű forgatókönyv már egy fokkal kezelhetőbb mértékű veszteséget hozna a bankszektor számára, ráadásul e hitelek közel felére már céltartalékot képeztek a bankok, így ezek felszabadításával a végső veszteségek valószínűleg a lenti táblázatban szereplők közel felére rúgnának. Más kérdés, hogy egy ilyen megoldás tartósan helyreállítaná-e az érintettek fizetőképességét.







A fentiekben két különböző forgatókönyv különböző kimeneteit mutattuk be, korábbi cikkünkben pedig egy harmadikét. A három esetben a bankszektor és az OTP azonnali veszteségei az alábbi intervallumokban szóródhatnak:



1. eset (minden deviza jelzáloghitelekre 10-50%-os haircut):

- bankszektor: 355-1776 milliárd forint

- OTP: 80-401 milliárd forint


2. eset (csak a nem teljesítő deviza jelzáloghitelekre 10-50%-os haircut):

- bankszektor: 76-380 milliárd forint

- OTP: 16-81 milliárd forint


3. eset (a kormány az árfolyamrésbe "nyúl bele"):

- bankszektor: 13,5-81 milliárd forint

- OTP: 3,0-17,9 milliárd forint



A fentiek fényében nem szorul bővebb kifejtésre, milyen nagy a bizonytalanság a kormány újabb devizahiteles mentőcsomagjával kapcsolatban.







portfolio.hu