A globális korrupciós barométer már a nevében hordozza az ellenszenves külföldiséget. Külföldi külföldiek pénzelik külföldről. Idegen érdekek mentén. És különben is: mi van a libákkal, Bajnaikám?!



Mérnek, méricskélnek ezek itt is, sunyin, kérdezgetnek ezt-azt, érdeklőnek, amíg hagyjuk, mert hát előbb-utóbbb elfogy a türelem. Ne legyenek kétségeink, kiknek állnak érdekükben, és milyen szálakon mozgatják a micsodákat a kicsodák! Tuti, hogy a rezsicsökkentésre fáj a foguk! De azt megvédjük, akár az életünk (inkább: józan eszünk) árán is! Tavaresi, konyec.



Na szóval ezeknek a globálisoknak persze fingjuk sincs a magya remberek magyar életéről, magyar észjárásáról, magyar korrupciópercepciójáról.



Hát persze, hogy nem jelenti a korrupciót a magyar ember hetven százaléka, hát hogy a közgépbe jelentené. Ha minden kis szaros korrupciót jelentgetne, nem maradna ideje másra! Hát mikor maradna ideje például dolgozni, ha neki úton-útfélen korrupciót kéne jelentenie? Egyrészt.



Másrészt viszont van az a pénz, amiért jelentené, nyilván. De hát csak úgy, kenőpénz, baksis, visszacsorgatás meg ilyenek nélkül? Nem hülye az a hetven százalék magyar! Kis pénz – kis korrupcióellenes kiállás, nagy pénz – nagy korrupcióellenes kiállás. Világos beszéd. Nincs ez máshogy Nyugaton sem! Sőt! Tudnánk mesélni.



Arról meg nem esik szó, arról nem cikkezik a média, hogy magyar kormány még soha ennyit nem tett a tiszta, átlátható, mindenki számára megismerhető és hozzáférhető korrupcióért. Jövőre a felcsúti stadionban rendezendő Pride-on biztos lesz már Trafikmutyi-kamion, ott nyomja majd a pumpálós technót a Közgép-kamion mögött, az Államiföldbérlet-kamion előtt.




nol.hu