– Melyek a szövetkezeti hitelintézetek legfőbb problémái?

– A szövetkezeti hitelintézetek piaci részesedése – folyamatos csökkenés után – egy alacsony, 5 százalék körüli szintre állt be. A takarékok nem tudják a betétek terén meglévő előnyüket a hitelezés bővítésére fordítani. Alacsony szinten, 55 százalékon beragadt a betétekhez viszonyított hitelállomány. A kölcsönök minősége ráadásul nem jó. Míg a kereskedelmi bankoknál a kihelyezett összegek 14 százaléka nevezhető rossznak, a takarékszövetkezeteknél ugyanez az arány 20 százalék. A takarékszövetkezetek működésének hatékonysága alacsony, a költségek és bevételek aránya 70 százalékos, vagyis jóval magasabb, mint a kereskedelmi bankokra vagy a jobban szervezett külföldi takarékszövetkezetre jellemző 50-55 százalék. Mindeközben az elmúlt húsz évben a szövetkezeti tagság teljesen szétporladt, milliósról százezresre, a takarékszövetkezetek száma is fele a 90-es évek eleji állapotnak: 254 helyett csak 128. A hazai takarékszövetkezetek jóval kevesebb ügyfelet szolgálnak ki, mint az a mintaként felhasználható külföldi példáknál tapasztalható. A gyenge intézményvédelem megerősítésre szorul.




– Miért gondolja azt a kabinet, hogy a központi beavatkozás hatására mindez megváltozik?

– A kormány azon szándéka, hogy meg kívánja erősíteni a 100 százalékosan hazai tulajdonban lévő takarékszövetkezeteket, összhangban van a stratégiai célkitűzéseivel. E folyamat fontos állomása volt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) tavaly év végi 38,5 százalékos tulajdonszerzése a takarékszövetkezetek legfontosabb bankjában, a Magyar Takarékszövetkezeti Bankban. Azonban önmagában az állami tulajdonszerzés még nem változtat semmin, valójában a szövetkezetek újjászervezésére, a vidék bankjának modernizálására van szükség. Egy-két évtizede megoldatlan problémát kezel tehát az ezzel kapcsolatban tegnap benyújtott törvénycsomag. Ez teszi indokolttá az intézkedések radikális jellegét, hiszen egy ilyen régóta gyülemlő problémahalmazt nem lehet nem átfogóan kezelni.




– Melyek az intézkedések legfontosabb következményei?

– Mindenekelőtt létrejön egy országosan egységes együttműködés a szövetkezeti hitelintézetek között. Ennek köszönhetően a takarékok mindegyike képes lesz megfelelni a szigorodó uniós tőkekövetelményeknek. Mindeddig senki nem mondta ki világosan, hogy mit is szeretne kezdeni a takarékszövetkezetekkel, ami egy kaotikus, nem hatékony szövetkezeti rendszer kialakulásához vezetett. Négy különféle integrációnak nevezett együttműködés is kialakult, de egyik sem nyújt kellő védelmet az abban részt vevő pénzintézeteknek.




– Mit jelentenek a változások a gyakorlatban?

– Az új rendszerben a korábbinál sokkal erőteljesebben érvényesül majd a központi bank szolgáltató szerepe az összes szövetkezeti hitelintézetnél, aminek köszönhetően rengeteg teher és költség kerül le a tagintézmények válláról. Ezek a változtatások szakmai irányukat tekintve a legkorszerűbb nyugat-európai tendenciákkal állnak összhangban, lényegében követik a holland, a finn, a német vagy az osztrák mintákat. Az átalakulás végén a takarékszövetkezetek és a Takarékbank megerősödve áll majd készen a piaci versenyre.




– S az ügyfelek mit tapasztalnak majd ebből a mindennapokban?

– A takarékszövetkezetek az ország teljes területén egységesen kiszolgálást nyújtanak majd az ügyfeleknek. Miközben a helyi ügyintézés során megmarad a régi személyes kapcsolat és bizalmi viszony, jelentős előnyöket biztosíthat majd, hogy az ügyfelek egyúttal egy országos szinten egységesen szervezett szövetkezeti bankkal is kapcsolatban állnak. A helyi sajátosságok megőrzése mellett igyekszünk még professzionálisabbá tenni az egymilliós ügyfélkör kiszolgálását, ötvözve a helyi kis bank jelleget az immáron legnagyobb hálózattal rendelkező országos nagybanki jelleggel.




– Milyen üzleti eredményeket szeretnének elérni az intézkedések révén a takarékszövetkezeteknél?

– Mindenekelőtt a megerősödő tőkepozíció – az integráció szorosabbá válásával együtt – lehetővé teszi majd, hogy több pénzt fordíthassanak hitelezésre a takarékszövetkezetek. Ez egy komoly eredmény, itt a szektor szintjén több száz milliárd forintról beszélhetünk. A több hitel idővel több ügyfelet is hoz, és persze nagyobb nyereséget. Mindehhez az egyes bankok megkapják az egységes központi kockázatkezelést, az informatikai rendszert, a közös marketinget, ami közös országos kampányokat, tehát minden szempontból versenyképesebb üzleti fellépést tesz lehetővé. A jelenlegi szisztémában ez elképzelhetetlen lenne, ugyanis hatalmas tőkeigénye van ezeknek a fejlesztéseknek.




– A változások következtében megszűnik-e a szövetkezetek jelenlegi formája, tagsága?

– Biztos vagyok abban, hogy a megújulás révén ismét vonzóvá válik majd a szövetkezeti tagság. E téren ugyanis nem történnek lényeges változások. Továbbra is érvényben maradnak a szövetkezeti alapelvek, a szövetkezeti tagok választhatják vezetőiket, a közgyűléseken oszthatják fel eredményüket és állapíthatják meg az osztalékot. A tagok jogosítványait tehát nem érinti érdemben az intézkedéscsomag. A menedzsment továbbra is feléjük tartozik elszámolási kötelezettséggel. Emellett a takarékszövetkezetek eddiginél egységesebb képviseletét szolgálja, hogy az új rendszerben minden szövetkezeti hitelintézet újonnan kibocsátott elsőbbségi részvényhez jut, ami mindegyiküknek egyenlő jogokat biztosít majd a központi bankban. A takarékok továbbra is szövetkezeti tulajdonban maradnak, a kialakult tulajdoni arányokon a tervezett intézkedések semmit sem változtatnak. Kiemelten fontos, hogy semmilyen vagyonelemet vagy jövedelmet nem von el sem a központi bank, sem az integrációs szervezet a takarékoktól. Ez tudatos jogalkotói szándék volt, hiszen a szövetkezeti jelleg értékeit szeretnénk megőrizni és tovább erősíteni. Nem csak ügyfélként, tulajdonosként is érdemes lesz jelen lenni a jövőben a takarékszövetkezetekben.





mno.hu