A 2015. évi adatfelvételnél az alkalmazásban állóknak csak 25,1 százaléka nyilatkozott úgy, hogy munkahelyén működik szakszervezet, amely több mint 12 százalékpontos csökkenés a 2001-es állapothoz képest, és érdemben elmarad a 2009. évi 28,5 százaléktól is.
Ahogy a szakszervezetek munkahelyi jelenléte, úgy a szakszervezeti tagok aránya is folyamatosan csökkent a KSH által vizsgált években: míg az első, 2001. évi felvétel idején a válaszadók 19,7 százaléka vallotta magát szakszervezeti tagnak, addig 2015-ben már csak 9 százalékuk. Arra a kérdésre, hogy működik-e munkahelyén szakszervezet, az érintettek 12,5 százaléka nem tudott válaszolni.

Nem változott a korábbi adatfelvételekhez képest a szakszervezetek ágazati és tulajdonforma szerinti koncentrációja. 2015-ben is jóval átlag feletti volt a szakszervezeti jelenlét a költségvetési szervezetek
túlsúlyával jellemezhető két nagy nemzetgazdasági ágban, az oktatásban és az egészségügyben. Az előbbiben a dolgozók 51,8 százaléka, utóbbiban 46 százaléka nyilatkozott úgy, hogy munkahelyén van szakszervezet, a tagok aránya azonban itt is csak 19,0 százalék, illetve 17,7 százalék volt.

A harmadik nagy költségvetési intézmények uralta nemzetgazdasági ágban a közigazgatás, kötelező társadalombiztosításban a szakszervezeti jelenlét a foglalkoztatottak 36,3 százalékára terjedt ki, és 10,7 százalékuk vallotta magát szakszervezeti tagnak. Itt a rend- és katasztrófavédelem területén dolgozók között élnek még viszonylag erősen a szakszervezeti hagyományok.

Markáns szakszervezeti jelenlét jellemzi a villamosenergia-, gáz- gőzellátás légkondicionálás, valamint
a szállítás, raktározás nemzetgazdasági ágakat. Az előbbiben a dolgozók 59,3, az utóbbiban 47,2 százaléka tudott
arról, hogy munkahelyén van szakszervezet, és a többi területhez képest a tagok aránya is kiugróan magas,
29, illetve 22,3 százalékos volt. Nem véletlen, hogy mindkét nemzetgazdasági ágra a nagyméretű állami tulajdoni
gazdálkodó szervezetek (MVM, MÁV, Magyar Posta) túlsúlya jellemző, ez segítette a jelentős múlttal
rendelkező szakszervezeteik túlélését - írta a KSH.

Ezzel szemben a szakszervezetek bölcsőjének számító, létszámát tekintve a legnagyobbnak minősülő nemzetgazdasági ágban, a feldolgozóiparban az alkalmazásban állók mindössze 7,8 százaléka volt 2015-ben szakszervezeti tag, és közel minden negyedik munkavállaló munkahelyén volt csak jelen a szakszervezet.
Az ugyancsak nagy létszámú kereskedelemben, ahol az ágazatban jelentős súlyt képviselő multikkal szembeni eredményes fellépés indokolná az aktív szakszervezeti tevékenységet, a szervezett dolgozók aránya mindössze 3,3 százalék volt, 9,2 százalékos szakszervezeti jelenlét mellett - áll a KSH tanulmányában.

A szakszervezeti tagság megoszlásának további jellemzői már az ágazati arányokból következnek. Mivel az oktatás és az egészségügy költségvetési intézményeinél a férfiaknál nagyobb arányban dolgoznak nők, így a nőkre a férfiakét némileg meghaladó szervezettség volt a jellemző 2015-ben is (9,3 százalék, szemben a 8,8 százalékkal).
A tiszta állami tulajdonú gazdálkodó szervezeteknél és intézményeknél a szakszervezeti jelenlét 54,3 százalékos volt, míg a két és félszer annyi embernek munkát adó magánszektorban 13 százalék. Míg az előbbieknél a dolgozók 19,5, az utóbbiaknál mindössze 4,7 százaléka volt szakszervezeti tag.

A szervezettség a szellemi dolgozók körében magasabb a fizikaiakra jellemzőnél, és az iskolai végzettség szintjével is nő.
Ágazattól független jelenség viszont, hogy a 40 év alattiak körében csak mintegy fele a szakszervezeti tagok aránya az ennél idősebb munkavállalókra jellemzőnél, ami a szakszervezetek további szerepvesztését vetíti előre - figyelmeztet a KSH.