A vezető angol üzleti tanácsadók között jegyzett Mee-Yan Cheung szerint a vállalatvezetők számára csak a rendszerben történő gondolkodás vezethet célra. A hagyományos vállalati - szervezeti formák leszálló ágba kerültek, belátható időn belül a mobilitás, a hálózatosodás, a projekt központúság mindent felülír. A vállalatvezetők jó része még mindig az elemzési készségeket isteníti, pedig az intuíció rohamosan veszi át ezek helyét. A nehéz helyzetek esetén érdemes egy lépést hátrébb lépni, és 3 kérdést feltenni: mi is történik, mit fog ez eredményezni, ebben a helyzetben valójában mit is érdemes vezetőként lépni.

A vállalatok sem maradhatnak immunisak az élet megannyi más területén is erősödő transzparencia és részvételi törekvésektől. A fogyasztók minden tudni akarnak és minden információhoz hozzá is tudnak férni, a munkatársak gyakran a közösségi oldalakon “élnek”, a migrációs törekvések népvándorlásnyi méretet ölthetnek, a demográfiai változások pedig gyökeresen változtatnak meg mindent. A jövőt végtelen számú tényező befolyásolja, amelyek kimenetelét senki sem ismeri. Ebben a helyzetben a vállalatvezetők és a munkatársak viszonya alapjaiban alakul át. A munkatársakat szinte önkéntesnek tekintve érdemes őket a döntésekbe bevonni, a szervezetet „kinyitni” és a megoldás útját közösen kialakítani.

Steven D'Souza, a madridi IE és a London Business School tanára a tudást nevezte a világ leggyorsabban elfogyó áruféleségének. Tapasztalata szerint nagyon sokan megijednek akkor, amikor valami ismeretlennel találkoznak, márpedig a mai, gyakran változó körülmények között ez rendszeresen előfordul. A legtöbb kisgyerek az ismeretlent kíváncsisággal fogadja és örül neki. Ezt a képességünket felnőttkorunkra azonban elveszítjük - állítja Souza. Pedig az ismeretlent nem kellene egyben bizonytalannak tekinteni. Együtt kell élnünk azzal, hogy számos dologra soha nem is fogjuk tudni a választ. Sok olyan helyzetet fogunk tapasztalni, ahol nincs kitaposott út. De ahogy egy régi mondás tartja, „az út ott van, ahol mi járunk”.

A jó vezető elismeri az ismeretlen létét. Munkatársaira támaszkodva, az eltérő megközelítésekre, az intuícióra alapozva igyekszik ellensúlyozni azt, hogy ismert tudása határára érkezett. A munkatársak összehasonlíthatatlanul jobban elkötelezettek azok iránt a vezetők iránt, akik nem tekintik magukat tévedhetetlennek, és nem gondolják, hogy csakis ők rendelkeznének az összes tudással.

Itay Talgam, izraeli karmester a klasszikus zenekarok dirigálásához hasonlította a vállalatvezetők működését. A karmesteri módszerek elemzésével 3 eltérő típusú vezetőt különböztetett meg. Az egyik puszta eszközöknek, a másik önálló szakembereknek, a harmadik pedig gondolkodó, érző embereknek tekinti a munkatársait. A sikeres vezető a különböző vezetői megközelítések közül az adott helyzethez alkalmazkodva merít.

Végül Pál Feri atya a személyes boldogságkeresésre helyezte a hangsúlyt. Meglátása szerint a külső világ, a közösségi média folyamatosan egy olyan képet sugároz, amelyben magunkat kevesebbnek látjuk. Senkinek sem szabad kegyetlennek lennie önmagához: mindenkinek érdemes elfogadónak lenni és tisztában lenni saját értékeivel. A tökéletességet nem lehet elérni, az “elég jó” kell hogy legyen a mérce. Márpedig a megfelelő döntések meghozatalának alapja a reális pozitív önbecsülé. Így a döntéseken sem érdemes utólag bánkódni. „Ha miénk a világ legjobb mobiltelefonja, attól még nem szabad rosszul éreznünk magunkat, hogy nem sokra rá egy még újabb modellel rukkol elő ugyanaz a gyártó. Ettől mi még akkor jól döntöttünk.”