A személyes kapcsolatépítés is fontos lehet, hiszen csak az állások egy részét hirdetik meg nyilvánosan, a többit azonban belső csatornákon keresztül. Ezért az álláskereső sokat segíthet magán azzal is, ha minél több emberrel beszélget róla, milyen munkát szeretne.

Néhány hónapba beletelhet

Juhos Andrea szerint ha valaki néhány hónapig nem talál állást, azt semmiképpen ne vegye magára, ne állítsa be a saját hibájának. Az elmúlt egy-két évben ugyanis nagyon meghosszabbodott az álláskeresés ideje. Ennek oka többek között az, hogy kevés a beruházás, a cégek inkább karcsúsítanak, minthogy bővítenék a létszámukat. Akinek van munkája, az igyekszik megtartani. Aki már váltana, az is inkább elhalasztja a dolgot a bizonytalanság miatt. Ezzel is kevesebb a megpályázható hely.

Az álláskeresés pedig azért is telhet több időbe, mert a cégek mostanában lassabban döntenek egy-egy pozícióról, mint korábban megszokhattuk. Minimum hat hónap lehet, mire valaki állást talál. Még akkor is igaz ez, ha egyébként a munkáltatók számára ideális korban van, megfelelő a végzettsége, nyelvtudása, gyakorlata és készségei is. Példaként a szakértő megemlítette, volt, aki februárban pályázott, és november lett, mire minden fordulón keresztül jutott, és felvették.

Várni, csak várni?

A várakozás persze nagyon idegölő lehet, főleg ha nem is kapunk visszajelzést a cégektől. Ezt egyébként a karrier-tanácsadó elfogadhatatlannak tartja. Szerinte legalább egy automatikus visszajelzés erejéig, de illene értesíteni mindenkit, aki az életrajzát beküldte. S ugyanígy azokat is, akiket személyesen is interjúztattak. Nem eljárás, hogy behívnak valakit, aztán soha többé nem jelentkezik nála a potenciális munkaadó – szögezte le, hozzátéve, hogy hozzájuk is sok panasz érkezik emiatt.

Érdeklődjünk-e?

Nagy kérdés, mit tegyünk, ha nem kapunk visszajelzést? Érdeklődjünk, és kockáztassuk, hogy tolakodásnak veszik? Vagy inkább várjunk türelmesen? Ha valakit nagyon érdekel egy állás, és úgy érzi, éppen ráillik a pályázat, akkor finoman lehet érdeklődni – tanácsolja Juhos Andrea. Ha például gondok voltak a levelezőnkkel, s emiatt kérdezünk rá, megkapták-e az önéletrajzunkat, azt biztosan nem veszik tolakodásnak.

Interjú után egy-két nappal pedig jó ötlet lehet egy e-mailben jelezni, továbbra is érdekel minket az állás, az interjú megerősített minket abban, hogy jól el tudnánk látni a feladatot. Jelezhetjük azt is, mit tudnánk hozzátenni az adott cég tevékenységhez. Ezt viszonylag kevesen lépik meg, ezért is lehet célravezető.

Mit csináljunk, amíg nem hívnak be?

Ne üljünk tétlenül, ne engedjük elhatalmasodni magunkon a depressziót, akkor sem, ha a siker egyelőre várat magára. Foglaljuk el magunkat, tanuljunk valami újat, például nyelvet. Itt az alkalom arra is, hogy egy régi álmunkat valóra váltsuk, például tanuljunk táncolni, énekelni, kertészkedni, vagy bármit, amihez kedvet érzünk.

Elvileg jó ötlet lehet egy új szakma elsajátítása is, de hogy ezzel kapunk-e munkát most, amikor főleg gyakorlott dolgozókat keresnek, az egyáltalán nem biztos. Persze más a helyzet, ha például a családi vállalkozásban vagy ismerősünknél kellene segítség a megbízások teljesítéséhez. Ilyenkor ne sokat habozzunk! Ragadjuk meg a lehetőséget, és tanuljuk ki az adott szakmát.

Mindez azért fontos, mert a tanulás, az értelmes elfoglaltság jót tehet a lelkünknek, akárcsak a sport. Ha csak egy jó kiadós séta is, de segít levezetni a feszültséget. Aki pedig ügyel rá, hogy fizikailag, érzelmileg is fitten tartsa magát, az biztosan jobban fog teljesíteni, amikor végre eljön a nagy nap, és behívják az állásinterjúra. Tamásné Szabó Zsuzsanna / fn.hir24.hu