Annak ellenére, hogy az emberek idejük nagy részét munkahelyükön - és jó esetben munkával - töltik; annak ellenére, hogy a munkahely jelenti ma már a legfontosabb pszihoszociális környezetet, a stresszel való szembenézés színtere a munkahelyen kívülre terelődött. Sajnos, az esetek többségében már csak későn szembesülünk a cselekvés szükségességével, amikor egy kialakult betegség hívja fel a figyelmünket, hogy a kiégés veszélye fenyeget. A betegség így kihagyásra, pihenésre kényszeríti a munkavállalót. Előfordulhat, hogy a stresszt a munkavállaló ösztönösen is megpróbálja elkerülni, csökken a motiváltsága, figyelme elterelődik, és a munkavégzés innentől már nem egy örömteli tevékenység, hanem a szükséges rossz kategóriába sorolódik.

Az egyén szempontjából a szerencsétlenebb kimenetel az, ha ebből a stresszes helyzetből a helyes életmódnak ellentmondó viselkedésformákat vesz fel és egészségét romboló tevékenységekbe kezd (dohányzás, alkohol,stb).

Holott a mindennapi életben a stressz elkerülhetetlen és nem is lehet cél. A munkaadónak természetesen nem érdeke egy stresszmentes munkahelyet vezetni, de ilyen nincs is. Mondhatni a stresszmentes munkahely egy oximoron. A munkahely nem lehet a béke szigete, a munka nem lehet az állandó nyugalom forrása, de nem is kell, hogy az legyen. A munkavállaló számára is szükséges a kellő mennyiségű inger a mindennapi munkavégzéshez - még akkor is, ha ez nem is a testi szükségleteink kielégítését szolgálja. A munkával járó stresszt tehát adottságként kell kezelni. A munkahelyi stressz megléte mindkét fél érdeke: munkaadóé és munkavállalóé egyaránt. A szellemi aktivitás fontos a túléléshez, és ilyen szempontból a munkaadók társadalmi szerepe nagyon fontos, de talán most már a munkaadók, a vezetők többsége is érzi, hogy a fokozódó teljesítménykényszer, a felgyorsult életforma a stressz-kezelés témakörében is cselekvésre kényszerít. A túl stresszes munkavállaló gyakran beteg, motiválatlanná válik, hibát hibára halmoz, idegesebb, ingerlékenyebb, könnyebben konfliktusba kerül, és ez által rontja a közös munkavégzés hatékonyságát, a vállalat eredményességét.

A stresszt a megfelelő helyen és módon kezelni kell. Persze tagadhatatlan, hogy stresszorok a magánéletben is előfordulnak, de a legtöbb stresszor mégis a munkahelyen éri az embereket, így a munkaadó felelőssége e témakörben is vitathatatlan. Mégis mit tud tenni konkrétan a felelősségteljes munkaadó?

A szellemi munka növekedésével, a munkahelyi kockázat már nem csak, és nem elsősorban a fizikai veszélyeket jelenti. A tűz- és balesetvédelmi oktatás mellett, egyre nagyobb figyelmet kell szentelni a munkahelyi pszihoszociális kockázatoknak, már csak azért is, mert a hatályos törvényi szabályozás alapján a munkaadók kötelessége a pszihoszociális kockázat felmérése és annak csökkentése.

A felelősségteljes munkaadó felméri és oktathatja a stresszel járó kockázatokat és így erősíti a munkavállaló stresszel szembeni pozícióját

A kockázatok felméréséhez a munkahelyi stresszt felmérő modellek, tesztek hívhatóak segítségül; míg a stresszel való sikeres megküzdésre számos olyan technika vethető be, ami csoportosan is oktatható - akár egy vállalati tréning keretében is. / Integrity at work_Teljesség a munkában

Mintakérdések egy pszihoszociális kockázatot felmérő tesztből ( 1- egyáltalán nem, 5 - nagyon)



Az elmúlt időszakban átlag hány százalékban voltak teljesítettek a munkahelyi célok, célkitűzések?
Mennyire ítéli meg szorosnak a munkavégzéshez megszabott határidőket? (1-5)
Mennyire van döntési jogosultsága bizonyos kérdésekben? (1-5)
Mennyire tudja önállóan megszervezni a munkáját? (1-5)
Az elmúlt évben hány óra keretében vett részt bármilyen vállalti képzésen (havi átlag)?
Az ezek során elsajátított tudás, készségek mennyire segítették munkáját? (1-5)
....

A stressz nem a környezetből származó hatás, amit meg lehetne szüntetni, hanem az egyén és annak környezete közötti kölcsönhatás. Ha megértjük a fiziológiai stresszválaszt, és ismerjük a szervezetben lezajló ellentétes (azaz az egyensúly helyreállítását szolgáló) folyamatokat, tudni fogjuk, hogy mivel gátolhatjuk a káros és mivel támogathatjuk a regeneráló folyamatokat.

Az emberi szervezet rövid távon képes ugyan alkalmazkodni a stresszhelyzethez, de a folyamatos stresszállapot, a szervezet állandó készültsége, az ún. krónikus stressz kimerüléshez vezet. A munkában tapasztalt stressz pedig az esetek többségében folyamatos, így munkavégzés közben nincs lehetőség arra, hogy a megborult egyensúly helyreálljon. A cigi szünet a helyes életmódnak élesen ellentmond, és nem az ideális válaszreakció.

Bizonyítottan a vegetatív idegrendszer szabályozási problémái állnak számos betegség hátterében. Stresszhatásra a rendszer szimpatikus ága aktivizálja a szervezetet, míg a paraszimpatikus rostok aktivitása a szervezet regeneráló, nyugalmi állapotot megteremtő folyamataiért felel.

A két rendszer dinamikusan változó, egymást kiegészítő változása teremti meg az egyensúlyt. Ha az egyensúly helyreállítását célzó tevékenység elmarad, akkor máris egy komoly rizikófaktorral állunk szemben.

A fiziológiai izgalmi szint csökkentése akkor is elérhető lenne, ha speciális légző gyakorlatokkal, relaxációval, meditációval kiegyensúlyozzuk az idegrendszert. Megnyugszik a légzés, normalizálódik a szívverés, javul az oxigén-felhasználás, és sorolhatnám. Már ha egy rövid egy időre elterelődik a figyelem a stressz okozójáról, nemcsak helyreállhat a szervezet egyensúlya, de ezzel esély nyílik arra, hogy visszatérve a munka világába új szemszögből lássuk a feladatokat, a problémákat. Ezt a módszert a modern pszichológiában inkubálásnak nevezik, és igen hasznos lehet a problémák megoldásában.

A meditációs technikák széles tárháza ismert, de ez nem kell, hogy elriasszon senkit. A figyelem teljes kiterjesztésével vagy éppen a koncentrált figyelem megteremtésével, viszonylag egyszerű és könnyen elérhető módszerekkel bárki elérheti a meditációs állapotot, sőt időnként tudattalanul meg is teszi ezt.

Sokan azt hiszik, hogy évekbe telik, míg a meditáció gyakorlásával eredményeket lehet elérni, pedig kutatások is azt bizonyítják, hogy néhány hét rendszeres gyakorlás is változást idéz elő az agyi aktivitásban, és tapasztalható, hogy a rendszeresen gyakorló nagyobb uralmat szerez az érzelmei felett, kiegyensúlyozottabbá válik. El kell tehát engedni azt a tévképzetet, hogy 'én nem tudok meditálni'. Mindenki képes rá.

A stresszre adott válasz tanulható, és a munkaadónak érdemes mérlegelni, hogy a dolgozók számára szervezett nyelvi, informatikai vagy egyéb készséget célzó oktatás mellett, sőt talán ezek előtt is nem célszerű-e megtanítani a vállalat dolgozóit, hogyan uralják érzelmeiket, hogy azok ne veszélyeztessék se önnön magukat, se a munkamorált, se a hatékony munkavégzést.
Gégény Anita / hrportal.hu