A ma még dolgozó, vagy aktívan munkát kereső és öregségi nyugdíjban még nem részesülő 992 ezer 50-69 éves 41 százaléka szeretne nyugdíjasként dolgozni. Ez a szóban forgó, több mint négyszázezer érintett azonban lényegesen több embert jelent, mint ahányuknak erre reális esélye van - egyebek között ez derül ki a KSH nemrégiben publikált, az ötven év felettiek munkaerőpiaci jelenlétét, terveit vizsgáló kutatás eredményét összegző kiadványából. 


Százezrek maradhatnak hoppon


A nők és a férfiak nyugdíj melletti munkavállalási kedve jelentős eltérést mutat: bár nyugdíjba vonuláskor a nők átlagos életkora alacsonyabb a férfiakra jellemzőnél, és ez a különbség még jó ideig fenn is marad, a nők esetében - vélhetően háztartási és az unokák körüli teendőik miatt - kevesebb mint 38 százalék akart tovább dolgozni, szemben a férfiak körében mért 45 százalékos aránnyal. Az iskolai végzettséggel együtt nő a munkavégzési hajlandóság is, az alapfokú végzettségű
foglalkoztatottak 37,7 százalékos arányát közel 9 százalékponttal múlja felül a felsőfokú végzettségűeké. Nem meglepő, hogy a továbbdolgozni kívánók négyötöde e szándékát anyagi okokkal magyarázta. Még egyértelműbb a motiváció a nyugdíj mellett már dolgozók esetében: mindössze az érintettek 9,6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a nyugdíj melletti munkavállalásnak esetében nem voltak anyagi mozgatórugói. Egyedül a felsőfokú végzettségűeknél volt csak a nem anyagi okból dolgozó nyugdíjasok aránya átlag feletti, de körükben is csak 18,3 százalékot ért el.



Azt, hogy a nyugdíj melletti munkavállalásra mekkora esélyük lehet a még nyugdíj előtt állóknak, jól jelzi, hogy a jelenlegi nyugdíjasok lényegesen nagyobb hányada szeretett volna még munkát vállalni, mint ahányan közülük ténylegesen dolgoztak. A foglalkoztatott nyugdíjasok száma mintegy 150 ezer volt 2012-ben, ebből 95 ezren kaptak öregségi nyugdíjat. Utóbbiakat magasabb átlagos iskolai végzettség és a részmunkaidőben és rendhagyó munkarendben foglalkoztatottak jelentős aránya jellemezte.



A továbbdolgozás is feszültséget eredményez


Magyarországon az idősebb generációk foglalkoztatását döntően befolyásoló nyugdíjrendszer évtizedek óta tartó folyamatos átalakítása éppen most lépett egy újabb szakaszba - állapítja meg a statisztikai hivatal. A korengedményes nyugdíjazás korábbi lehetőségei napjainkra gyakorlatilag megszűntek, viszont a nők esetében új, és hatását tekintve még nem ismert korkedvezményes forma lépett be a rendszerbe.



A nyugdíjba vonulás 'késleltetésének' megítélése - tisztán munkaerő-piaci szempontból - legalábbis ellentmondásos. Az idősebb generációk benntartása a munkaerőpiacon csökkentheti ugyan a nyugdíjalapokra nehezedő pénzügyi nyomást, viszont a gazdasági stagnálás körülményei között jelentős mértékben gátolhatja a fiatalok munkához jutását, így azt is, hogy ők járulékbefizetővé váljanak. A nyugdíjkorhatárhoz közelítő, vagy azt éppen elérő korosztályok ráadásul igen nagy létszámúak (az ún. Ratkó-generáció), ami még inkább nehezíti azt, hogy a fenti kérdést egyértelműen meg tudjuk válaszolni - fogalmaz a dokumentum.



A KSH-nál úgy látják, növelheti a társadalmi feszültséget az is, hogy az egyre idősebb, de a rájuk irányadó öregséginyugdíj-korhatárt még el nem ért állásvesztők - éppen életkoruk miatt - az átlagosnál jóval nehezebben, vagy egyáltalán nem tudnak újra munkához jutni. A munka nélkül töltött évek nemcsak a mindennapi megélhetésért való kilátástalan küzdelmet jelentik, de egyben negatívan hatnak a majdani nyugdíj összegére is, illetve a kieső évek miatt a nyugdíjba vonulás lehetősége is egyre későbbre tolódhat.



Miért vonulnak nyugdíjba?


Az uniós felvétel célsokasága az 50-69 évesek, mely Magyarországon 1,08 millió magánháztartásban élő férfit, illetve 1,36 millió nőt jelentett. Öregségi nyugdíjban részesült közülük 904,9 ezer fő, 185 ezren pedig egészségkárosodás miatt kaptak ellátást. Ami kissé meglepő - hívja fel a figyelmet a KSH -, hogy 9 öregségi nyugdíjasból közel 4 a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárnál előbb vált ellátottá. A 385,3 ezer érintettből 197 ezren rokkantsági, 176,8 ezren korkedvezményes, illetve előrehozott nyugdíjban részesült, míg a bányászati, a művészeti és a szolgálati nyugdíjasok száma 10 ezer alatt volt.



A nyugdíjba vonulási döntés oka többnyire összetett, gyakran az érintett sem tudja egyértelműen megfogalmazni, mi is volt a legfontosabb motiváló tényező. A jelenleg nyugdíjban részesülő, keresőtevékenységet nem folytatók közül a legtöbben (a férfiak 41,8, a nők 35,3 százaléka) az egészségi állapotukkal indokolták nyugdíjba vonulásukat. A magas arányt csak részben magyarázza az, hogy a válaszolók kb. egyötöde rokkantnyugdíjas volt - akiknél a nyugdíjazás eleve az egészségi állapot miatt következett be -, mivel még az öregségi nyugdíjasok 25 százaléka is ezt tekintette a nyugdíjba vonulás legfőbb okának. A férfiak 31,8, a nők 34,6 százaléka jelölte meg a nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati idő megszerzését, míg 5,3, illetve 5,6 százalékukat munkájuk megszűnése kényszerítette a nyugdíjba vonulásra. A 'nem kívánt tovább dolgozni', illetve 'az elérte a felső korhatárt' válaszlehetőségeket (melyek a 'szolgálati időt megszerezte' válasszal rokoníthatók) a férfiak 17,2, a nők 18,2 százaléka jelölte meg.



A már nyugdíjban részesülők 29 százaléka nyilatkozott úgy a felvételben, hogy szeretett volna tovább dolgozni, ha lett volna erre lehetősége. A szándék erőssége leginkább a nyugdíj típusával függ össze, a rokkantnyugdíjasok 58 százaléka dolgozott volna tovább (így esetükben a nyugdíj inkább a munka hiányában elfogadott kényszerű kompromisszumnak tekinthető), a korhatár előtti nyugdíjban részesülők 26, a saját jogú öregségi nyugdíjasoknak viszont csak 20 százaléka tartozott ebbe a kategóriába. (Ez utóbbiak döntő többsége a továbbdolgozást vélhetően nyugdíjának folyósítása mellett képzelte el.)



napi.hu