A háztartások bruttó pénzeszköze 2014-ben 7,1 százalékkal nőtt, azaz a korábbi években kezdődő masszív bővülés folytatódott, igaz lassabb ütemben. A növekedés mögött egyre inkább a háztartások fokozottabb megtakarítási erőfeszítései állnak, amihez Ázsiában és Amerikában a tőzsdepiacok továbbra is kedvező széljárást biztosítottak. Mindennek köszönhetően a globális pénzeszköz rekordszintre, 136 billió euróra nőtt, ami több, mint a világ összes, tőzsdén jegyzett vállalatának összértéke és a világ összes országának államadóssága együttvéve. „Az elemzők közül sokan ezt az ún. megtakarítási bőség bizonyítékaként értelmezik – nyilatkozta Michael Heise, az Allianz vezető közgazdásza. – Ez a megállapítás azonban nem helytálló. Az alacsony kamatlábak miatti kedvező gazdasági környezet ellenére a háztartások nyugdíjcélú megtakarításai még mindig nem elégségesek. A döntéshozóknak nem a megtakarítások korlátozásán kellene törniük a fejüket, hanem a tőkekereslet támogatásához kellene új módszereket és ösztönzőket kidolgozniuk. Befektetési lehetőségek bőven akadnak, hiszen az előttünk álló kihívások óriásiak. Csak hogy néhányat említsünk ezek közül: klímaváltozás, szegénység és migráció, a digitális forradalom és a korszerűtlen infrastruktúra.”

Tavaly a pénzeszközöknél lassabb ütemben, alig 4,3 százalékkal, összesen 35 billió euróra nőttek a háztartások kötelezettségei, ezzel elérve a pénzügyi válság kitörése óta tapasztalható legnagyobb globális adósságbővülést. Ha ezt az adósságot levonjuk a bruttó pénzeszközállományból, akkor az látszik, hogy 2014 végére a nettó pénzeszközállomány elérte a 100 billió eurós rekordszintet, ami az előző évihez képest 8,1 százalékkal magasabb.

A korábbi évekhez hasonlóan a pénzeszköz növekedés regionális szinten jelentős eltéréseket mutat. Továbbra is Ázsia (Japán kivételével) a növekedés éllovasa, ahol a nettó pénzeszköz 2014-ben 18,2 százalékkal nőtt. A tendencia mögött elsősorban az értékpapír-állomány ugrásszerű (és néha nem is fenntartható) bővülése áll, ami különösen Kínára igaz. A világ két másik feltörekvő régiójában, azaz Kelet-Európában és Latin-Amerikában azonban a növekedés sokkal visszafogottabb volt: az előbbinél 8,6 százalékkal, az utóbbinál pedig mindössze 4,2 százalékkal bővült a pénzeszközállomány. Kelet-Európában ez 2013-hoz képest három százalékpontos visszaesésnek felel meg. Az egyes régiók növekedési üteme azonban messze nem volt kiegyenlített. Miközben egyes országok (pl. Törökország) magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak, addig mások (pl. Oroszország, Ukrajna vagy Románia) jelentős visszaesést szenvedtek el. A pénzügyi válság óta 2014-ben fordult elő először az, hogy az euróövezet gyorsabb ütemben fejlődött, mint Észak-Amerika. Az előbbi dinamikus, 6,2 százalékos bővülése (szemben az utóbbi 5,3 százalékos eredményével) főként a szigorú „adósságfegyelem” bevezetésének volt köszönhető. Számos európai országban 2014-ben is folytatódott a lakossági hitel csökkentése.

Az Ázsiában állandósuló kiemelkedő növekedési ütem rányomta bélyegét a vagyonhelyzet világtérképére is, ahol az egyes piacok súlya még inkább eltolódott. Az ázsiai régió (Japán kivételével) 2014-ben bő 16 százalékban részesült a világ pénzeszközállományából (bruttó és nettó értékben egyaránt), míg Kelet-Európa részesedése mindössze 1,1 százalékos volt. Ez azt jelenti, hogy Ázsia részesedése 2000 óta több mint megkétszereződött. Tavaly ennek a felzárkózási folyamatnak egy másik jelentős mérföldkövét is magunk mögött hagytuk: Kína teljes bruttó pénzeszközállománya először 2014-ben haladta meg Japánét. „Az ázsiai és különösen a kínai pénzeszköz növekedés a közelmúltban valóban nagyon pozitív fejlemény – jegyezte meg Heise. – Ehhez képest a növekedés jelenleg tapasztalható visszaesése egyáltalán nem ad okot az aggodalomra. Kína felzárkózása azonban még messze nem ért véget, és az ország ma már teljesen más képet mutat, és sokkal gazdagabb, mint akár öt vagy tíz évvel ezelőtt. Kína felemelkedése továbbra is óriási hatást gyakorol a globális gazdaságra és pénzpiacokra.”

Ázsia növekvő súlya más szempontból is tetten érhető, tavaly ugyanis a vagyoni helyzet alapján osztályozott globális középosztály létszáma először lépte túl az 1 milliárd főt. Az ezredforduló óta közel 600 millió ember kapaszkodott fel az „alsó osztályból” a „középosztályba”, ha a pénzeszközöket nézzük. Eközben az utóbbi csoportba tartozók száma megháromszorozódott. A növekedés lendületét azonban szinte kizárólag egyetlen régióból, pontosabban egyetlen országból kapja: Kínából. A globális, vagyoni alapon megkülönböztetett középosztály közel kétharmada Ázsiában él, és 85 százalékuk kínai. Kelet-Európában ezzel szemben 40 millióan sorolhatók ebbe a kategóriába, azaz itt az új évezredben „mindössze” megduplázódott a vagyoni középosztályhoz tartozók száma. „A fejlődés összességében a vagyoni eszközök bővülésének befogadó természetére hívja fel a figyelmet, azaz arra, hogy egyre többen válnak a globális jólét részeseivé” – mutatott rá Heise.

Magyarországon a bruttó pénzeszközállomány 9,2 százalékkal, a nettó pénzeszközállomány pedig 12,9 százalékkal bővült tavaly. A kettő közötti különbség a lakossági hitelállomány alakulását tükrözi, 2014-ben ugyanis immár negyedik egymást követően évben 1,0 százalékkal csökkentek a kötelezettségek. A 2010-es csúcshoz képest a magyar háztartások közel 20 százalékkal csökkentették adósságterheiket. Ennek eredményeként az adósságráta (azaz az adósságállomány a GDP százalékában kifejezve) közel 14 százalékponttal, 28,9 százalékra csökkent, ami 4 százalékponttal elmarad az Európai Unió kelet-európai tagállamainak átlagától.

Mi sem mutatja jobban a régió viszonylag alacsony részesedését a globális vagyoni középosztályból, mint a 20 leggazdagabb ország listája (egy főre eső nettó pénzeszközállomány, lásd a táblázatot). Ahogy az látható, ezen a húszas listán egyetlen kelet-európai ország sem szerepel. Ráadásul Európa keleti fele a lista második felében is eléggé vegyes képet mutat. Miközben egyes országok – például a Balti államok – az ezredforduló óta egyre előkelőbb helyezéseket érnek el, mások – konkrétan Horvátország, Lengyelország és Szlovákia – öt vagy még annál is több hellyel lejjebb csúsztak. Magyarország 9180 eurós egy főre eső pénzeszközállományával nemzetközi viszonylatban a 30. helyet foglalja el, ezzel két helyet lépett előre. „Ezekkel a rangsorokkal óvatosan kell bánni – magyarázta Heise. – Hosszú távon azonban jelentős mozgásoknak lehetünk szemtanúi, így az üzenet egyértelmű: a pénzeszközök regionális bővülése messze nem kiegyenlített. Az egyes országok között óriási különbségek mutatkoznak, és közülük sokan komoly lemaradással küzdenek.”

A vagyon eloszlása azonban nemcsak az egyes országok között, hanem akár országokon belül is eltérő. A vagyon országon belüli eloszlásának szemléltetéséhez ebben a jelentésben először mindegyik országra vonatkozóan kiszámítottuk a múltbéli (2000 körüli) és jelenlegi Gini-indexet, amelynek alapja a népesség deciliseiben mérhető átlagos nettó pénzeszközállománya. Az elemzésben szereplő összes országot számba véve nagyjából ugyanannyi országban „javult” idővel a vagyoneloszlást mutató Gini-index értéke (azaz egyenletesebb lett), mint ahányban ennek épp az ellenkezője történt. Ez Kelet-Európára nézve is igaz, bár az elmozdulás egyik irányban sem tekinthető markánsnak, és a változások többé-kevésbé kiegyenlítették egymást. Összességében elmondható, hogy a vagyoneloszlás Európában kicsit egyenletesebb, mint máshol, és a Gini-index (egyszerű) regionális átlagának 60,7 százalékos értéke csak kis mértékben marad el a globális átlag 63,8% százalékos értékétől. Magyarországon ez az érték 60,6 százalék, ami nagyjából megegyezik a kelet-európai átlaggal. A világ fejlett országai azonban merőben más képet mutatnak, ugyanis azokban a régiókban a közelmúltban (néha jelentősen) növekedtek a vagyoni különbségek. Ez fokozottan igaz az Egyesült Államokra, ahol az egyenlőtlenség a vizsgált időszakban minden más országnál magasabb Gini-indexet eredményezett az elemzésünkben (80,6 százalék). „Az Egyesült Államokban egyértelműen aggasztó a helyzet – mondta Heise. – Számításaink szerint azonban a többi országban nem ennyire drámai a kép. A piacgazdaságok között az USA szokás szerint inkább kivételnek számít. Erről pedig a szakmai viták során hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hiszen az angolszász közgazdászok túlsúlyban vannak, így az Egyesült Államok aktuális helyzetét hajlamosak globális szinten kivetíteni. A valóság azonban szerencsére ettől eltérő.”