Az energiaárakért felelős nemzeti fejlesztési miniszter a Magyar Nemzetnek adott pünkösdi interjújában a további rezsicsökkentési lehetőségek kapcsán kifejti: megnézte egy (meg nem nevezett) energiaszolgáltató éves beszámolóját, melyből számára kiderült, hogy a cég tulajdonosa a veszteséges év után is osztalékot vett fel, mégpedig az úgynevezett eredménytartalék terhére. A további kormányzati energiaár-csökkentés kapcsán úgy vélekedett, a társaság könyvelésében bőven maradt még eredménytartalék, tehát a következő években még mindig lenne mihez nyúlniuk. 


A valóságban ez csak elvileg igaz. A jellemzés a 2010/11-es energiaszolgáltatói mérlegek közül leginkább a GDF Suezére illik. A gázszolgáltató francia tulajdonosa 2011-ben 5,7 milliárdos veszteség mellett 11,7 milliárdos osztalékot vont ki, ezzel az eredménytartaléka hatmilliárdra csökkent. A cég az elmúlt években hullámzó teljesítményt mutatott: a nulla közeli szinttől a 2010-es ötmilliárdos nyereségen át a 2009-es és 2011-es többmilliárdos veszteségig. Kivéve 2007-et, amikor az eredménysoron 15 milliárd jelent meg. Ez a következő évben bele is került az eredménytartalékba.



Osztalékot mindazonáltal az említett 11,7 milliárdon kívül ezalatt csak 2007–2008-ban vettek fel: összesen 3,7 milliárdot. Lapunk megkeresésére a cégnél közölték: a korábbi években keletkezett eredménytartalék technikai jellegű, az nem a napi működésből következik, hanem abból, hogy 2007-ben az uniós előírások miatt számvitelileg különválasztották a hálózatüzemeltetést és a gázkereskedelmet. De mára ez a tartalék is elfogyott, így nem lehet további rezsicsökkentés forrása. Korábban osztalékot a hálózatüzemeltetés eredményeiből fizettek, a 2011-es összeget pedig abból fedezték, hogy a GDF Suez Zrt. eladta hálózatos leányukat, az Égáz-Dégáz Zrt.-t. A GDF Suez Zrt. tavaly 1,1 milliárdos veszteséget könyvelt el, osztalékfizetésről „szó sem lehet” – mondták.



Némi kutakodással Németh Lászlóné az energiacégek mérlegében a GDF Suezénél nagyságrendekkel „dúsabb” eredménytartalékokat is találhat. A német RWE-EnBW irányítása alatt álló Elmű áramszolgáltató eredménytartaléka például meghaladja a 180 milliárdot. A szintén e körhöz tartozó, ÉMÁSZ-nál ugyanez az adat 58 milliárd. Az olasz hátterű Tigáz e szerint 116 milliárdot tartalékolhat, az EDF Démász áramszolgáltató pedig 83 milliárdot. Ám sajnálatosan téved, aki ebből arra következtet, hogy lapunk titkos bunkerekben tárolt hatalmas pénzeszsákokra bukkant. Forrásaink egybehangzó állítása szerint ezek a tartalékok a GDF Suezéhez hasonlóan technikaiak, és a 2007-es átalakulási kötelezettség következményei. Ezt látszik bizonyítani, hogy az említett cégek eredménye, illetve tartaléka rendre 2007–2008-ban ugrott meg. Árnyalja viszont az érvelést, hogy több energiaszolgáltató – például a Főgáz és az E.ON – mérlegében sem akkor, sem azóta nem alakult ki ilyen lufi. Ez azt bizonyítja, hogy ez csak egy választható könyvelési megoldás volt. Az elmúlt években a cégek osztalékpolitikája nem mutatott összefüggést az eredménytartalék méretével.



A legmohóbb „multinak” eme összehasonlítás alapján éppenséggel a Főgáz többségi gazdája, a fővárosi önkormányzat látszik, amely évek óta felveszi a teljes rá eső nyereséget. A Főgáz 2011-ben 8,2, 2012-ben pedig hétmilliárdos nyereséget ért el és osztott ki ugyanazzal a lendülettel. Az eredménytartaléka mínusz 421 millió. Az Elmű-ÉMÁSZ-nál – amelyben az állami MVM-nek kisebbségi pakettje van – a tulajdonosok az Elmű 2011-es 11,5 és 2012-es 8,4 milliárdos nyeresége után egyaránt 10,3-10,3 milliárdos osztalékot vettek fel. Utóbbihoz az eredménytartalékból kétmilliárdot csaptak hozzá. Az ÉMÁSZ 2011-ben 6,6, 2012-ben 4,3 milliárd forint nyereséget termelt, a tulajdonosok mindkét évben egyaránt 4,3-4,3 milliárd forint osztalékot vontak ki. A több százmilliárdos eredménytartalék „technikai” jellegéről korábban Marie-Theres Thiell, a csoport elnöke is beszélt lapunknak, elismerve: tényleg nincsenek tartalékaik. Mostani körkérdésünkre, mennyi tartalékból állhatnának egy esetleges további kormányzati rezsicsökkentést, az energiacégek már nem kívántak reagálni.



A jellemzően veszteséges – 2011-ben 7,2 milliárdot bukó – Tigáznál (ahol 2007-ben 123 milliárd volt a virtuális nyereség) érdemben annyit közöltek, utoljára 2005-ben fizettek 1,6milliárd osztalékot. A Főgáz vezérigazgatója, Koncz László néhány hete a Portfolio.hu-nak úgy nyilatkozott: a januári tízszázalékos árcsökkentést még túlélték, de egy hasonló kormányzati lépés már valószínűleg veszélybe sodorná a gázszolgáltatók hosszú távú működését. Az eredménytartalék nem csak valóban megtermelt és meglévő jövedelmet tartalmazhat – hívta fel a figyelmünket Ságodi Attila, a KPMG partnere. Ha ide könyvelik le például a cég eszközeinek piaci és könyv szerinti értékének különbözetét, akkor nem beszélhetünk ténylegesen rendelkezésre álló forrásokról.



Eszközfelértékeléskor nem az történik, hogy értéktelen eszközöket új beszerzési áron vesznek ismét nyilvántartásba, hanem azt a fenntartható működéshez és fejlesztésekhez szükséges bevételekhez aktualizálják. Ez nem nevezhető trükknek, és ez a lakossági energiatarifák megállapításánál sem alkalmas magas látszatköltségek kimutatására.



Általánosságban megjegyezte: az eredménytartalékot szabad osztalék kifizetéséhez igénybe venni, de ez jellemzően nem nevezhető optimálisnak, sokkal inkább rendkívüli, mondhatni, kétségbeesett tulajdonosi lépés. Ennek számos oka lehet, de ez legritkább esetben a részvényesek puszta mohósága. Sokkal gyakoribb, hogy a cégnek ki kell termelnie tulajdonosa számára – adott esetben a saját felvásárlására felvett hitel törlesztése miatt – saját hozamát. Az is lehet, hogymáshol jobb helyet talált a pénzének.



Ha a nyereség nem képes biztosítani a tulajdonosok által elvárt hozamot, és emiatt az eredménytartalékhoz kell nyúlni, az a KPMG partnere szerint mindenképp gondokra utal. A tulajdonosnak is érdeke lenne ugyanis, hogy a cégben maradjanak a hosszú távú nyereségtermelő képesség fenntartásához szükséges források. Ezért alapesetben csak a legutolsó év nyereségéből szoktak osztalékot felvenni. Rendkívülinek, bizonyos értelemben tulajdonosi csalódásnak tekinti, ha az eredménytartalékban szereplő, korábbi években ténylegesen megtermelt és a cégben hagyott nyereséget az alacsonyabb jövedelmezőség miatt veszik ki, és használják fel osztalékra.



Ez olyan, mint amikor a család a kamrában vész esetére felhalmozott konzervekhez nyúl. Ha az eredménytartalék nem ténylegesen meglévő forrás, az osztalékot egyéb pénzek átcsoportosításával teremthetik elő, például kevesebbet beruháznak, eladnak valamit, vagy hitelt vesznek fel. Ez nem érdeke a cégeknek, mert beruházások, növekedés, hosszú távú, biztonságos működés révén szeretnének biztos nyereséget elérni, ráadásul a menedzsment is ilyenkor kap bónuszokat. Ságodi nem kívánt becslésekbe bocsátkozni, meddig terhelhetők a szolgáltatók további árcsökkentésekkel. A rendszerek nagy tűrőképességűek, de ha elpattan a húr, az végül nagyobb tehertételt jelenthet a fogyasztóknak és az országnak – hangsúlyozta.



A kéményseprőknél az új tarifa legfeljebb a dolgozók bérére lesz elég



A kéményseprést felügyelő Belügyminisztérium (BM) néhány hete még úgy gondolta, a rezsicsökkentés jegyében szeptemberi hatállyal négyezerről 3200 forintra lehetne csökkenteni a kéményseprés „1 egységnyi munkaráfordítási” maximumdíját – tudta meg lapunk.



A BM május 13-i belső tájékoztatása hozzáteszi, javaslatukat a kormány a közeljövőben elfogadja. Ehhez képest az Orbán-kabinet – a nemzeti fejlesztési tárca május 17-i közleménye szerint – 50 százalékon, kétezer forinton állapította meg a díjat. Megkeresésünkre a BM sajtóosztálya jelezte: valóban küldtek ilyen tartalmú anyagot közigazgatási egyeztetésre, de a tárca által elkészített későbbi kormány-előterjesztés már az 50 százalékos csökkentést és a július 1-jei határidőt tartalmazta. A tárca álláspontja teljes mértékben megegyezik a kormány által megtárgyalt és elfogadott tartalommal – szögezik le. (Az időpontok rendkívüli közelségéből óhatatlanul úgy tűnik, hogy az új BM-előterjesztés csak nagyon röviddel az azt tárgyaló kormányülés előtt születhetett meg.)



Az árcsökkentési hír megjelenésekor Vidra Zoltán, a Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestületének elnöke lapunknak úgy fogalmazott: mivel egy átlagos vizsgálat fél óra, a díj lakásonként így máris ezer forintra csökken. Az összeg a két szakember között elosztva személyenként 500 forint, ami szerinte irreálisan alacsony. Az iparágból tömeges elvándorlás indulhat, ami ellenőrzések elmaradásához, végső soron katasztrófához vezethet – szögezte le.



Az ipartestületi elnök nyilatkozatát számos olvasónk kétkedéssel fogadta. Többen jelentették, hogy náluk a vizsgálat csupán néhány percig tartott. Ezért értelmetlennek érzik alkalmanként több ezer forint kifizetését. Volt, aki több tízezres szakvéleményei, illetve kiugró cirkófelül-vizsgálati díja megemlítését hiányolta. Az ilyen és hasonló felvetéseket Vidra Zoltán indulatosan visszautasította. Határozottan úgy véli, két lakás vizsgálata között átlagosan – a tanyákat is beleszámítva – eltelik legalább fél óra.



Ebbe beletartozik a papírmunka, az előkészítés, a házba bejutás, a tetőre feljutás, a kürtőhöz vezető út szabaddá tétele, fotók készítése, a munka végeztével a bútorok visszahelyezése, a lezáró jegyzőkönyvek kitöltése, aláírása, távozás és az utazás is.



A vádakat már csak azért is felháborítónak érzi, mert a szén-monoxid-mérgezéses halálesetek jellemzően nem vezethetők vissza kéményseprők adott esetben szakszerűtlen munkavégzésére. Ha baj van a kéménnyel, azt viszonylag rövid idő alatt meg tudják állapítani, a probléma elhárítása pedig tovább tarthat és költségesebb lehet – tette hozzá. Kitartva korábbi álláspontja mellett – miszerint díjuk megfelezése katasztrófákhoz vezethet – hozzátette: azóta elvégzett vizsgálataik szerint az új díj mindössze a dolgozók bérére elegendő, a cég más költségeit nem fedezi.



nol.hu