Számos tényező befolyásolja, hogy egy adott településen milyen körülmények között élhetünk öregkorunkban: fontos lehet, hogy hány orvos van a térségben, van-e szabad ágy a legközelebbi kórházban, vagy akár az, hogy milyen életkörülmények között élnek a térségben, jól keresnek-e, vagy egyáltalán van-e munkája a környékbelieknek. Ezen kívül az sem elhanyagolható, hogy milyen bűnügyi statisztikákkal rendelkezik az adott település, vagy akár az, hogy számíthatunk-e házi segítségnyújtásra, esetleg étkeztetésre a helyi önkormányzattól. A Napi Gazdaság Online a KSH - jellemzően 2009, 2010-es - adataiból szemezgetett és kereste a választ: hol a legjobb nyugdíjasnak lenni?
A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (NYUFIG) tavaly januárban valamivel kevesebb mint hárommillió ember részére fizetett nyugdíjat, járadékot, vagy nyugdíjszerű ellátást, az ellátottak a népesség csaknem harmadát, 29 százalékát tették ki. A lakosság számához viszonyítva Pest megyében a legkisebb a nyugdíjban vagy járadékban részesülők aránya (a népesség negyede), de az átlagnál alacsonyabbat adatokat mért a KSH Fejér, Győr-Moson-Sopron és Hajdú-Bihar megyékben is. Békés megye lakosságának ugyanakkor több mint egyharmada részesül valamilyen nyugellátásban, járadékban.
A keleti megyékben kevesebb a nyugdíj
Abban jelentős területi eltérések vannak, hogy hol, milyen ellátási típust vesznek leginkább igénybe: amíg Budapesten, illetve az ország nyugati és középső térségében magasabb az öregségi, illetve kisebb a hozzátartozói és a rokkantsági nyugdíjasok aránya, addig az ország keleti részén (különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében) az ellátotti körnek még a felét sem teszik ki az öregségi nyugdíjasok, miközben az átlagnál jóval magasabb a rokkantság miatt ellátottak aránya. Ennek oka egyrészt a lakosság korösszetétele (Budapesten és az ország nyugati részén idősebb a lakosság), másrészt az egészségi állapot, illetve a térség munkaerőpiaci jellemzői (a munkalehetőségek megszűnésével, beszűkülésével összefüggő rövidebb szolgálati idő, nyugdíjazás előtti foglalkoztatási struktúra). A nyugdíjban, járadékban részesülő fiatalabb korosztályok aránya pedig az ország térségei közül az Alföldön, Észak-Magyarországon és Dél- Dunántúlon magasabb az országos átlagnál.
Jelentős a különbség ha azt nézzük, hogy hol kapjuk meg a nyugdíjat. A sort természetesen a főváros vezeti, ahol egy ellátott átlagosan 110 ezer forintot kapott, míg a megyék mindössze 84 ezres átlagot tudnak felmutatni. A megyék között is jelentős különbségek vannak, hiszen az alföldi megyékben élők átlagosan 80 ezer forintot kapnak havonta kézhez, de például Szabolcsban még ennél is rosszabb a helyzet, ott csak 71 ezer forintot. Ennek oka, hogy jelentősek az eltérések a nyugdíj alapjául szolgáló keresetek nagyságában, valamint a nyugdíjas réteg összetételében, hiszen az ország e területein jóval magasabb a rokkantsági alapon, rövid szolgálati idővel nyugdíjba vonultak aránya.

Öregedő lakosság
Hazánkban egyre inkább gyorsul a népesség öregedése, így nem meglepő, hogy 1993 óta a 60 évnél idősebbek létszáma és aránya is meghaladja a gyermekkorúakét. Ennek megfelelően 2011 év elején a lakosság 23 százaléka, 2 millió 288 ezer fő volt legalább 60 éves. 2000 és 2011 között a 60 év feletti népesség száma közel 314 ezer fővel nőtt, a lakosságon belüli arányuk pedig évről évre 0,1-0,7 (összességében 3,3) százalékponttal emelkedett. Beszédes adat, hogy amíg 1960-ban 636 ezren részesültek nyugdíjban, járadékban, illetve egyéb ellátásban, addig 2010 január elsején már 2,9 millióan, és 2011 utolsó hónapjaiban havi 17-18 ezren igényeltek új nyugdíjat. A folyamat egyelőre nem lassul, így a Népességtudományi Kutatóintézet prognózisa szerint 2017-re megközelítheti a 30 százalékot az idősek aránya.

Magyarországon 2010-ben nyugdíjakra, járadékokra összesen 3 044 milliárd forintot fizettek ki, ami a GDP 11,2 százalékát tette ki. Éves átlagban ebből az összegből 2 millió 937 ezer fő ellátását fedezték. Az ellátások összkiadásai 2008-ig folyamatosan emelkedtek. 2009 volt az első év, amikor 2,3 százalékkal kevesebb összeget fordítottak e célra, miközben az ellátotti létszám mindössze 0,2 százalékkal csökkent.

Az ország egyes régióiban ellátási forma szerint is különbség van a nyugdíjak, járadékok összege között. A saját jogú nyugellátások havi átlaga (elsősorban a főváros súlya miatt) Közép-Magyarországon volt a legmagasabb, illetve Közép-Dunántúlon haladta meg az országos átlagot. Ezzel szemben az alföldi régió lakosai vannak a legkedvezőtlenebb helyzetben, akik 8-9 ezer forinttal kapnak kevesebbet az országos átlagnál. Az öregségi és a korbetöltött rokkantsági nyugdíjaknál a két szélső értéket szintén a központi régió és Dél-Alföld képviseli.
A többi ellátási formában - melyeket a szolgálati idő és az életkor nem, vagy kevésbé befolyásol - nem mutatkozott lényeges eltérés a régiók között. A hozzátartozói nyugdíjak 50 ezer, az egyéb járadékok, pótlékok 30 ezer forint körül alakultak.
Minél kisebb a település, annál kisebb az élettartam
Jó hír, hogy az ország egész területén nő a születéskor várható átlagos élettartam. A rossz, hogy nem ugyanolyan mértékben, így továbbra is fennmaradtak a nyugati és észak-keleti országrészek közötti különbségek. Általánosságban azt lehet elmondani, hogy minél kisebb egy adott település lélekszáma, annál kedvezőtlenebb a halandóság és alacsonyabb a várható élettartam. Három évvel ezelőtt az ezer fő alatti településeken az országos átlaghoz képest a nők 1,2, a férfiak 2,1 évvel kevesebb életévre számíthattak születéskor. A legkedvezőbb életfeltételeket az ötven- és százezer lélekszám közötti városok nyújtják, itt az átlagosnál 1,1 évvel élnek tovább a nők és 1,3 évvel a férfiak. Általában igaz, hogy a városi lakosság magasabb élettartamot remélhet, mint a községekben élők: 2009-ben ez a többlet a nőknél 1,1, a férfiaknál 1,8 év volt.
A nők 2009-ben átlagosan 77,9 évig éltek, náluk Győr-Moson-Sopron megyében volt a legmagasabb (közel egy évvel meghaladva az átlagot) a születéskor várható élettartam, ezt követte Budapest, Zala, Hajdú-Bihar és Vas megye, míg a legalacsonyabb értékekkel Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Békés és Komárom-Esztergom megye rendelkezik. Valamivel más a helyzet a férfiaknál (átlag 70,1 év), ahol a fővárosiak remélhették a legmagasabb élettartamot, amit Veszprém, Győr-Moson-Sopron, Csongrád, Zala és Pest megye követett. A legalacsonyabb értékkel Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy, Komárom-Esztergom, Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megye rendelkezik, itt akár 2,2 évvel is rosszabb lehet a várható életkor.
Amennyiben elkötelezettek vagyunk a főváros iránt, úgy érdemes - még időben - a II., V. és XII. kerületbe költözni, mivel itt várható a legmagasabb élettartam, míg a legrövidebb ideig a XXIII, a VIII., a XX. és a X. kerületben élők élnek. A második kerületben a nők 82,2 évre, a férfiak 77,2 évre számíthatnak, míg az előbb említett negatív rekordereknél a férfiak átlagéletkora nem éri el a 70 évet, a nőké pedig a 77 évet.
Dél-Alföldön a legtöbb munkanélküli, a központi régióban keresnek a legtöbben
Éves átlagban 3,78 millió fő dolgozott 2010-ben, a foglalkoztatási ráta - ahogy a korábbi években is - Közép-Magyarországon, illetve Nyugat- és Közép-Dunántúlon volt a legjobb, 51-54 százalékos, ami meghaladja a 49 százalékos országos arányt. A negatív végletet a Dél-Dunántúl (43 százalék), illetve Észak-Magyarország (48százalék) adja.
A munkanélküliségi ráta 2010-ben országosan 11,2 százalékos volt, a legnagyobb mértékű (14,5, illetve 16 százalékos) munkanélküliség az Észak-Alföldet és Észak-Magyarországot jellemezte, míg Közép-Magyarország, továbbra is a legkedvezőbb helyzetű térség, a maga 8,9 százalékos mutatójával. A dunántúli régiókban 9,2-12,1 százalék közötti munkanélküliségi rátát számítottak, Dél-Alföldön 10,6 százalékot. A különbségek azonban csökkennek hiszen amíg 2009-ben 8,6 százalékpontnyi régiós különbséget regisztrált a KSH, addig ez 2010-re lecsökkent 7,1 százalékra.
A 2010-es adatok szerint a Közép-Magyarország dolgozói kerestek a legtöbbet, havonta átlagosan 249 ezer forintot, az országos átlagkeresetnél majdnem negyedével (24 százalékkal) többet. Ehhez képest jelentősen le vannak maradva a vidéki régiók, az átlagnál 20 százalékkal kevesebbet keresnek például az alföldi régiókban, de az Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl alkalmazottai is 16, a Közép- és Nyugat-Dunántúliaké pedig 7-10 százalékkal kerestek kevesebbet, mint az országos átlag. A havi bruttó átlagkeresetek megyei szinten a régiókénál még szélesebb intervallumban 150 és 266 ezer forint között mozogtak - az előbbi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, az utóbbi pedig a fővárosra volt jellemző. (A KSH adatai szerint 2011-ben egy egytagú nyugdíjas korú háztartásnak 75 ezer 547 forint volt a létminimumértéke, míg egy kéttagúnak 130 ezer 109 forint.)
A kiskereskedelmi statisztikák jól mutatják, hogy mely területeken van a leginkább fizetőképes közönség. Az országos kiskereskedelmi forgalomból Közép-Magyarország képviselte a legnagyobb részt (37 százalék), ezen belül is Budapesten realizálódott a forgalom közel negyede (23 százalék). A vidéki régiók közül Észak-Alföld és Dél-Alföld aránya 12-12 százalékot, a többi régióé külön-külön 9-10 százalékot képviselt. 2010-ben az egy lakosra jutó havi kiskereskedelmi forgalom átlagosan 62 ezer forintot tett ki. A régiók közül legmagasabb összeg (77,8 ezer forint) Közép-Magyarországra számítható, legalacsonyabb (50,5-51,5 ezer forint) Észak-Magyarországra és Észak-Alföldre. A vidéki régiók között továbbra is Nyugat-Dunántúl pozíciója a legkedvezőbb, 65 ezer forint egy lakosra jutó havi forgalommal.ugyvezeto.hu