Az európai vállalkozásoknak áldozniuk kell a munkavállalók képzésére annak érdekében, hogy beinduljon a gazdasági növekedés Európában – így foglalható össze annak a tanulmánynak a fő üzenete, amelyet az Európai Üzleti Csúcstalálkozóra készített a Belgiumi Vállalkozások Szövetsége. Az 500 európai döntéshozó véleményén alapuló kutatás számos ellentmondást tárt fel – derült ki a brüsszeli rendezvényen, amelyen bemutatták a terjedelmes dokumentumot.
A kutatást végző Accenture stratégiai igazgatója elmondta, a megkérdezettek 86 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt egy évben csökkentette, vagy teljesen megszüntette a cége képzésre fordítható költségeit, és mindössze 18 százalékuk tervezi azt, hogy a következő 12 hónapban emelni fogja azt. Mark Spelman szerint ennek némiképp ellent mond, hogy ennek ellenére 72 százalékuk úgy látja, hogy Európának több pénzt kell fektetnie az oktatásba és a szakképzésbe.
Az igazgató úgy látja, Európa nem vesz figyelembe egy olyan munkaerőpiaci evidenciát, amely valóban ellentmondásosnak látszik. Jelesül azt, hogy „akkor kell befektetni az oktatásba, amikor a gödör legalján vagyunk”. Mark Spelman példaként hozta Finnországot, ahol a ’90-es évek elején 18 százalékos volt a munkanélküliség. A finnek akkor határoztak úgy, hogy több pénzt áldoznak a jövőbe, az oktatásba és a képzésbe, és „mára a legkorszerűbb, legrugalmasabb oktatási rendszerrel rendelkeznek”, emellett a munkanélküliségi és az oktatási mutatószámaik is imponálóak.
A másik ellentmondás szerinte az, hogy miközben 23 millió európai állampolgár munka nélkül van, 4 millió álláshely még mindig betöltetlen az EU 27 országában.
A tanulmány készítői javaslatokat is megfogalmaznak az Európai Unió és az európai vállalkozások számára: „emeljék a vízszintet!”, azaz próbálják meg növelni a munkaerő-keresletet azzal, hogy aktiválják a 23 millió munkanélkülit, és közülük is azt a 15 millió állampolgárt, aki nem is keres már munkát. Ehhez szükséges lenne a mobilitás ösztönzése is, mégpedig különböző szervezeteken és kampányokon keresztül. „A munkaközvetítők valóban teljesen tisztában vannak azzal, hogy a náluk regisztráló munkakereső valójában mire is képes?” – tette fel a kérdést Mark Spelman.
Szerinte itt is lenne mit javítani, ahogyan számos tennivalója lenne a politikának is a foglalkoztatási helyzet javítására. A tanulmányban olvasható ajánlás szerint a szakmák és képesítések kölcsönös elismerése egyszerűbbé tenné egy munkakeresőnek, hogy a lakhelyétől akár távol, egy másik országba is költözzön a munka reményében. Ugyancsak segítené a helyzetet a bevándorlási politika átalakítása, valamint az, hogy az oktatási intézmények és az üzleti világ szorosabb kapcsolatban legyenek egymással.
Ezt emelte ki a tanulmányt megrendelő Belgiumi Vállalkozások Szövetségének vezérigazgatója is, aki szerint a munkaerőpiacra kilépő fiataloknak nagyon alacsony nemzetközi üzleti ismeretei vannak, ami megnehezíti számukra az elhelyezkedést a magánszektorban. „Amellett, hogy valóban hiány van a műszaki képzettségű munkavállalókból, elmondható, hogy akiknek komoly szakmai tudásuk van, azok sem tudja átalakítani ezeket piaci tudássá, ami viszont szükséges lenne a munkavállalásukhoz” – fogalmazott Rudi Thomaes.
Szerinte az egységes piac működik az áruk számára, de a tehetséges fiatalok nem tudnak belőle profitálni. Hozzátette, hogy a tagállamok még mindig 27 különböző szabályozás alapján fogadják az Európán kívüli munkaerőt. Ez olyannyire probléma Rudi Thomaes szerint, hogy az Európai Unión kívüli munkaerőnek az 55 százaléka az Egyesült Államokba megy, és csak 5 százaléka keres munkát az EU-ban.
Aggasztónak nevezte a vezérigazgató, hogy tavaly 52 ezer portugál állampolgár költözött Brazíliába egy jobb munka reményében, amely szerinte azt bizonyítja, hogy a komoly szabályozási különbségek és a nyelvtudás hiánya olyan mozgató erő, ami szerint inkább a tengerentúlra költözik egy európai állampolgár, mint a szomszédos országba.kitekinto.hu