- Az alapkamat, a betéti kamatok és a forrásköltségek csökkenésének köszönhetően nőtt a bankok kamateredménye

- A kormány viszont közel 75 milliárd forintos egyszeri különadóval terheli őket, amelynek nagy részét a második negyedévben könyvelték el a bankok

- Összességében közel 50 milliárdos veszteséget szenvedtek el a három hónap alatt a részvénytársasági hitelintézetek az év elejinél jóval nagyobb céltartalék-képzés mellett, miközben

- Hiteleik visszaesése mellett most már betéteik is zsugorodásnak indultak, tőkehelyzetük viszont tovább javult.



Újabb veszteséges negyedév



A második negyedévben a romló körülmények miatt ismét jelentős veszteségeket szenvedett el a hazai pénzügyi szektor. A szövetkezeti hitelintézetek stagnáltak, rajtuk kívül a szektor mindegyik (alábbi táblázatban szereplő) szegmensének romlott az eredménye. Az egy évvel korábbihoz képest pedig csak a fióktelepeknél és a pénzügyi vállalkozásoknál tapasztalható javulás.








A cikkünk tárgyát képező részvénytársasági hitelintézetek (vagyis a bankok döntő többsége) számára is sokkal rosszabbul sikerült ez a negyedév az előzőnél. Adózás előtti eredményük ezúttal -46,4 milliárd forint, adózott eredményük -49,7 milliárd forint lett. Mindkettő közel 60%-kal nagyobb veszteséget jelent az egy évvel korábbinál.








Vastag mínuszt látunk akkor is, ha az előző 12 hónapot nézzük: 137 milliárd forint veszteséget szenvedtek el a bankok az elmúlt egy évben. Mint látható, a kormányváltás óta jellemző a veszteséges működés: először a tartóssá váló, évi közel 150 milliárd forintos különadó, majd 2011-2012-ben a kormány végtörlesztési akciója rántotta az eredményt a mélybe. Ezúttal pedig egy újabb különadó rontotta a képet.









Megugrott az adóterhelés



Minden korábbinál nagyobb adóterheléssel magyarázható a gyenge negyedév. Év elején bevezették ugyan a tranzakciós illetéket, ennek azonban közel 90%-át áthárítja a bankszektor az ügyfeleire. Sokkal inkább érinti az eredményt egy új, egyszeri különadó, amelyet június végi döntésével vezetett be a kormány. Ez az év első hónapjaira tervezett tranzakciós illetékbevétel tervtől elmaradt része, amit szeptembertől decemberig négy részletben fizettetnek be a bankokkal, összege a január-áprilisi időszakra teljesített tranzakciós illeték összegének a 208%-a.








A bankokra jutó rész számításaink szerint közel 75 milliárd forint, vagyis az év második felében ennyit kell befizetniük a költségvetése. A tranzakciós illetékkel szemben ezt az utólagos jellegű sarcot már nem tudják áthárítani az ügyfelekre, döntő része ezért az idei eredményüket terheli. Bizonyos részét a bankok már a második negyedévre elszámolták, ami látszik a második negyedéves számokon is. A pontos összeg nem ismert, de a PSZÁF adataiból kiderült: a ráfordítások terhére elszámolt adók összege az előző negyedévi 26,6 milliárd forintról 59,1 milliárd forintra emelkedett a bankoknál. A 32,5 milliárd forintos növekmény jó része az egyszeri sarcból származhatott, ami nélkül valószínűleg bőven 20 milliárd alatt lett volna a bankok teljes negyedéves vesztesége. Hogy mennyire eltér a bankok elszámolási gyakorlata, azt az alábbi táblázat mutatja a kérdésünkre válaszoló bankok esetében.









Hogy összességében melyek a most veszteséges bankok, azzal kapcsolatban inkább csak találgathatunk, hiszen jellemzően nem teszik közzé negyedéves, magyar számviteli szabályok szerinti számaikat a hitelintézetek. A nagybankok többségének anyabankja azonban már közzétette IFRS szerinti számait, és ezek a leánybankok teljesítményét is általában mutatják. A legnyereségesebb bank IFRS szerint ezúttal is az OTP volt. Az előző negyedévek tapasztalatai alapján a nagybankok közül az UniCredit, a K&H és a Budapest Bank teljesíthetett még jól, az Erste, a Raiffeisen, az MKB és a CIB viszont ismét komoly veszteséget könyvelt el.









Növekvő tőkemegfelelés, megállt a hitel/betét arány esése



A magyar bankszektor likviditási és tőke szempontból egyaránt jónak mondható. E két szempont egy-egy mutatójának alakulása látható az alábbi ábrán. Jelentős változás történt mindkettőben az utóbbi években: míg a hitel/betét arány mára a 2009 eleji 175%-ról 117%-ra csökkent, a bankok tőkemegfelelési mutatója a válság előtti 10% körüli szintről 16,5% fölé nőtt. Utóbbiban jelentős szerepet játszik, hogy a veszteséges bankok tulajdonosai időről időre tőkét emelnek. Ami pedig a hitel/betét mutató alakulását illeti, megállt a hosszú ideje tartó csökkenés, ez azonban részben a betétállomány csökkenésével, és valamelyest valószínűleg az önkormányzati kötvények egy részének hitellé konvertálásával is magyarázható, miközben egyébként mind a lakossági, mind a vállalati hitelállomány csökkent. Előbbi 4, utóbbi 5 százalékkal három hónap alatt. Egy év alatt a lakossági betétek állománya komoly mértékben, 4,5%-kal csökkent, a vállatoké viszont 9,5%-kal (!) emelkedett. A lakossági betétállomány esetében szoros összefüggés lehet a jegybanki kamatcsökkentés és a betétkivonás felgyorsulása között, míg a vállalatoknál az alacsony beruházási szinttel magyarázható talán leginkább a növekedés.









A banki hitel-betét mutató alakulását az elmúlt két évben egyértelműen a betétállomány növekedése és ezzel egyidejűleg a hitelállomány csökkenése okozta. Az elmúlt negyedévben azonban már nem ilyen egyértelmű a kép: mindkettő csökkent, a betétállomány 3%-kal, a hitelállomány 2%-kal a március végihez képest. Az egy évvel ezelőttihez képest még így is 3,4%-kal magasabb a betétállomány, a hitelállomány viszont 9%-kal zsugorodott.









Ahogy az alábbi két ábra is mutatja, a bankok likviditási helyzetének javulása elsősorban nem a betétállomány növekedésének, hanem a hitelállomány csökkenésének köszönhető. A banki alkalmazkodás tehát meglehetősen féloldalas, a banki működés helyi finanszírozásra való áthelyezése a reálgazdaság szempontjából kevésbé egészséges módon zajlik le.














A hitelállomány csökkenésének köszönhetően a betétállomány stagnálása/túl lassú növekedése mellett is csökken a bankszektor külföldi forrásokra való ráutaltsága. Június végén a részvénytársasági hitelintézetek forrásainak már csak 20%-a volt közvetlen külföldi forrás, szemben a válság kirobbanásakor tapasztalt 30%-kal. 2013 második negyedévében 442 milliárd forintnyi közvetlen külföldi banki finanszírozás hagyta el az országot, míg az elmúlt három évben 4164 milliárd forintnyi. Ugyanekkor az anyabankok több százmilliárd forintnyi tőkével megerősítették leánybankjaikat.









A bankok eszköz- és forrásállománya egyaránt jelentős változáson esett át az elmúlt években, 2013 második negyedévében azonban ilyen szempontból már csak kisebb elmozdulás történt. Eszközoldalon a hitelek, forrásoldalon a külföldi források aránya csökkent számottevően.















Kisebb forrásköltségek, nagyobb kamatmarzs



A bankszektor eredményének romlása az egy évvel korábbihoz képest elsősorban az egyéb nem kamateredményben elkönyvelt veszteségek növekedésével magyarázható. Az értékvesztésként és céltartalék-változásként elszámolt összeg nagyjából stagnált az egy évvel korábbihoz, viszont jelentősen nőtt az év elejihez képest.









Kedvező fejlemény a bankok számára, hogy kamatráfordításuk egy év alatt 23,0%-kal csökkent, ami vélhetően leginkább a lakossági betéti kamatok közel 3 százalékpontos csökkenésének köszönhető. A meglévő lakossági hitelállományon elkönyvelt kamatbevételek viszont nem csökkentek hasonló mértékben, így a hitelállomány csökkenésével egyidejűleg a kamatbevételek a ráfordításoknál kisebb mértékben, 12,7%-kal csökkentek. A fentieknek köszönhetően a kamateredmény egy év alatt 4,4%-kal emelkedett. A jutelékeredmény évi 41,3%-os emelkedését egyértelműen a tranzakciós illeték áthárítása magyarázza. A pénzügyi és befektetési szolgáltatások eredménye számottevően visszaesett, miközben a működési költségek kis mértékben csökkentek.










A nettó kamatbevétel növekedésével egyidejűleg egy év alatt 4,5%-kal csökkent a bankok mérlegfőösszege. A kettő eredményeként a bankok (mérlegfőösszeg-arányos) nettó kamatmarzsa az egy évvel korábbi 2,9%-ról 3,1%-ra emelkedett. Minél jobban átgyűrűzik a jegybanki kamatcsökkentés a hitelezésbe is, elvileg annál nagyobb a nyomás a magyar bankok kamatmarzsán, ám egyelőre a forrásköltségek (pl. betéti kamatok) csökkenésének pozitív hatása jobban érződik.











Végezetül a részvénytársasági hitelintézetek hitelportfóliójának minősége is említést érdemel. A lakossági hitelportfóliót érintő negatív változásokról korábbi cikkünkben írtunk. A vállalati és a lakossági portfólióban a nem teljesítő hitelek aránya egyaránt 17 és 18 százalék közötti.











portfolio.hu