Az ír férfi bemegy egy dublini bárba, rendel három korsó
Guinness-t és leül a helyiség hátsó részében, iszik egy-egy kortyot
mindegyikből egymás után. Miután imigyen mindhármat kiissza, visszamegy a pulthoz és még hármat rendel. A csapos így szól hozzá:
- Tudja, miután kiengedek egy korsóval, az hamarosan elveszti az aromáját; jobb lenne az íze, ha egyszerre csak egyet venne.
Az ír úriember így felel erre:
- Nos, tudnia kell, hogy nekem van két fivérem. Az egyik Amerikában, a másik Ausztráliában, és én meg itt Dublinban. Amikor elmentünk otthonról megígértük, hogy mindig így fogunk inni, hogy emlékezzünk arra az időre, amikor még mind együtt ittunk.
A csapos elismeri, hogy ez egy szép szokás, és annyiban hagyja a dolgot. Az ír férfi törzsvendég lesz a bárban és mindig ugyanígy iszik: rendel három korsóval, és ezeket úgy issza meg, hogy mindegyikből egy-egy kortyot iszik sorban egymás után. Az egyik nap bejön és csak két korsóval rendel. Az összes többi törzsvendég észreveszi ezt és elcsendesedik. Amikor visszajön a pulthoz a második körért, a csapos megszólal:
- Nem akarom megzavarni gyászát, de ki akarom fejezni részvétemet az önt ért nagy veszteség miatt.
Az ír férfi egy pillanatig zavartnak tűnik, de aztán fény gyúl a szemében és nevetni kezd:
- Ó, nem arról van szó – mondja. Mindenki jól van, csak én abbahagytam az ivást.